Sajog a szívem

Hihetetlen, hogy egy év alatt három személy így össze tudjon zavarni. Úgy érzem a szívem apró darabokra tört és javíthatatlan

1.Személy:
Mikor először láttam, nem is gondoltam arra, hogy a későbbiek folyamán, olyan heves érzelmeket fogok iránta, mint addig senki felé. Mégis... pár beszélgetés, camozás, telefonálás meghozta az eredményét. Teljesen bele szeretem. Számtalanszor nevetem és sírtam miatta a nyár folyamán... mégis úgy érzem, hogy a gyűlölet mellett még mindig ott bujkál az az édes érzés. Mikor nem régiben megkaptam a blogbejegyzést, hogy meghalt a szívem darabokra tört és azóta is a porban hánykódik. Nem tudok magammal mit kezdeni. Aztán egy buli során megismertem őt.
2.Személy:
Mikor Shin-chan-nal találkoztam vele nem is gondoltam, hogy bármi is lesz. De aztán az este folyamán minden megváltozott, és ezt mind egy láncnak köszönhetem? A buli után én nem számítottam semmire, de a következő buliban.... Huh istenem.... beleszeretem pedig tudom, hogy tiltott gyümölcs.>.< DS után pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Annyira tudtam, hogy nem szabad mégis...Mit kezdjek most magammal? A barátnőjét miattam nem fogja  elhagyni hiszen szereti. Felemésztenek a kétségeim... Egyszerűen megint hülye vagyok... Miért nem tudok mindent magam mögött hagyni? :'(
A 3. Személy:
Ő a legfurcsább vagy inkább érdekesebb? Nem tudom... azon a bulin nem volt semmi, szinte nem is beszéltünk csak másnap reggel a konyhában...Mégis benne is megfogott valami és azok amiket írt... *sóhaj* nem tudom... róla se tudok szinte semmit... Mégis itt  motoszkál minden szava a fejembe T_T

Ez annyira patt helyzet Az első személyt szó szerint gyűlölve szeretem a második személyt szeretem és alig várom, hogy csak egy kicsit is vele lehessek a  harmadik személy meg egyszerűen homály.. nem tudok róla semmit mégis... meddig fog ez még így menni?:'(

Hime

Merii Kurisumasu

Vagyis Boldog Karácsonyt mindenkinek^^

A szent este nálunk érdekesen telt. Az eleje szép volt a vége a legrosszabb..

De kezdjük a reggellel. 7 óra alvás után arra a mondatra keltem, hogy Micimackó XD

Mondhatom csodás volt..Felkeltem beültem gép elé és megnéztem facen a leveleket nevetem egy jót és egy órás szenvedés után felöltöztem. Utána elmentem anyuval a kajáért, majd ahogy hazajöttünk neki álltunk összerakni a fát. Ugyanis nekünk minden évben olyan fánk van amit gallyakból kell összerakni. Az első "remek" művünkön annyira kiakadtam, hogy az hihetetlen.Mérgemben megkértem Sanyit, hogy hozzunk még ágakat. Ezek után sokkal szebb lett a fa. ^^ Anyuval ketten díszítettük fel.

Délután mentünk papámékhoz karácsonyozni. Első neki futással itthon hagytuk a krémest amit csináltam, de anyu haza jött érte. Mikor mindenki ott volt neki álltunk enni. Komolyan annyit ettem, hogy félő volt kidurranok xD.Kaja után pedig 10 perc alatt eltüntették a krémeseket xD szóval rossz nem lehetett.
Még beszélgetünk egy kicsit, majd haza jöttünk. Itthon is volt ajándékosztás. ^^

Parfümöt és testápolót kaptam Anyuéktól :)

 

Ezt pedig Sütitől kaptam ^^

 Olyan este 7 magasságában átjött Süti és meg csodáltam új ruháit és kipróbáltuk a vp-jét *-*

Bő két órát volt itt de nagyon jól elvoltunk.
Aztán jött az este kellemetlenebb része... Apám miatt mindenki hívogat, hogy mikor megyünk. De hát én nem tudok csodát tenni, ha ő nem mond nekem semmit T_T
Ráadásul az egész napos idegesség, és minden egyéb kirobbant rajtam mikor próbáltam Busival időpontot egyeztetni. 29. előtt semmikép nem tudunk találkozni így amit megígért se tudjuk megvalósítani. Kicsit emiatt kiborultam..de pont egy rossz embernek. Mert, hogy én ki vagyok... olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami nem is igaz.
"Úgy beszélsz az emberekkel, mint akiket a seggedből rángattál ki!
Hangzott el a kedves mondat. Hát csak gratulálni tudok neki, hogy ennyire ismer. :/
Meg a másik. Életemben egyszer mondok vissza egy találkozott a családom miatt és azt is az orrom alá  dörgöli?
Szerintem az én egy lemondásom/halasztásom kicsit eltér az ő/övéktől.. de nem idegesítem magam rajta.

Van helyette más aki ideglejen. Közeli családtag, aki cseszik fel venni a telefon ha keressem, és mamától tudtam meg azt a nyamvadt időpontot is. De legalább tudom, hogy holnapra, hogy kell készülni.

Facen letiltották a levelezési funkciómat ugyanis túl gyorsan, küldtem, túl sok levelet. Így most egy pár napig nem tudok a levelekre válaszolni.

És itt van még kép arról az ajándékról amit  osztálytársnőmtől kaptam:

 Hime

Szerelem??

Igen azt hiszem elmondhatom, hogy teljesen belezúgtam. Édes  és keserű egyben ez az egész, de talán majd idővel megváltozik. Addig pedig őrlődök az érzelmek tömegében.

***

Jó szünetnek nézek elébe. Ezt a hetet a karácsony miatt itthon töltöm, de utána csak Pesten leszek ^x^

29-1-ig buli van *-* Alig várom, de erre az időre nagy valószínűséggel valakihez beköltözöm, mert lehetetlen lesz megoldani, hogy mindig haza rohanjak. Szép lesz és már alig várom. A karácsonyi ajándékok, hát az most egy tepsi süteménnyel és itallal lesz megoldva. Úgy is közösségben élünk =D

***

Au-nii most mutatta, hogy mit talált facen az animax-eseknél *-*

~Hime~

Con és After

Tegnap volt Animekarácsony. Reggel izgulva keltem, alig tudtam eldönteni mit vegyek fel, de tekintve a rossz időre és a rossz egészségügyi állapotomra, maradtam egy egyszerű farmeres összeállításnál (: 

Elszaladtam még vásárolni, és ahogy én beléptem az ajtón annyi időm volt, hogy lepakoljam a szatyrokat Muffin már meg is érkezett. Közösen összepakoltuk a kellő dolgokat, majd elindultunk az állomásra. A vonat szerencsére egy percet sem késet^^ Út közben beszéltünk Chicky-vel aki mondta, hogy késni fog egy kicsit, de azt már nem tudtuk neki elmondani, hogy akkor a BurgerKing-ben megvárjuk...

Hamar a Keletibe voltunk ahol találkoztunk Gerivel és Cilivel. Már a buszmegállóban voltunk, mikor Yume-től kaptunk egy visszahívót. Felhívtuk és azt kérte várjuk meg nem sokára ideér. teljesítettük a kérését bevártuk és együtt mentünk Blahára. Beültünk a kajáldába megvettük a kis kajánkat, Geritől kaptam forrócsokit (L) Mikor végeztünk a kajával, már kezdtünk aggódni, hogy ChickyP-ről semmi hír. Süti felhívta és kincsem sírva közölte a telefonban, hogy azt hitte ott hagytuk így elindult, de szerencsére csak egy megállóval volt messze mint az eredeti hely. Visszajött hozzánk, megvigasztaltuk, majd együtt végre teljes létszámmal indultunk el Millenáris felé. :) Rengeteget nevetünk és meg is fagytunk, de kiértünk *-*

Sütivel rögtön kiszúrtuk az ismerősöket, de ami meglepő volt, hogy Buska is délelőtt került ki ! 

Kiderült, hogy hamarabb végzet és ezért. Most nem voltunk annyit együtt, de így is nagyon jó volt a hangulat. Megint próbáltam ruhát *-* 

Voltak kisebb nagyobb kiborulások, viták, de most nálam is eltört a mécses... Tisztábban vagyok vele, hogy neki ő az első, a legfontosabb. De mikor ezt látnom is kell, az felér egy fizikai kínzással... Nem is bírtam, felpattantam Zsolti mellől és kimentem cigizni. Au-nii jött velem, kicsit segített elterelni a gondolataimat. Mikor a vigit elszívtuk visszamentünk, hülyéskedtem egy kicsit a többiekkel, beszéltem Buskával és Gerivel is erről a kisebb kirohanásomról. Végül nem sokkal a con vége előtt meghívtak/megengedték, hogy mi is mehessünk after partyra.^^ A villamos megállóban a csapat két felé szakadt. Riu-ék mentek előre, mert házigazdánk rosszul volt, mi pedig maradtunk Shinnel és vártuk Davet. Egy bő órát ácsorogtunk a mamut előtt, mire ő méltósága megérkezett. ja igen és közben ki lettünk küldve a plázából, mert nem néztünk ki a biztonsági őr szerint normálisan.Mikor megérkezett a mi kis elveszett pincérünk elindultunk szállásunk felé. Az út beszélgetésben gazdagon telt. Megérkeztünk, lecuccoltunk, zenét hallgatunk, és elküldtük a srácokat a Tescoba, vásárolni. Au próbálta valami vacsorafélét varázsolni és a hozzávalókhoz képest finomat alkotott.^^ Chicky-vel, Riu-val, Sütivel, Szilvával, Jackkel, és Itachi-val sokat táncoltam x3 Jó volt:D Aztán utóbbi kis báránykát többször állítottam meg,hogy ne merjen haza menni. szerencsére hallgatott rám. 

A buli elejétől szegény Kazunak fejfájása volt :/  de szerencsére hajnali kettőre elmúlt. Kisebb nagyobb össze

zördülések is megestek, többségük, hamar megoldódott. Fél három körül Miyaviék elmentek ismét éjjel-nappaliba én pedig elaludtam. Nem sokkal később ő is befeküdt mellém és átkarolt. Nagyon jó volt ismét így elaludni. Szép álmaimból egy érdes morgós bunkó hang riasztót fel aki a többiekkel " beszélgetett".

~Lucifer~

Nem értette senki hogy fél négykor mi a jó égnek jött, mikor nem is hívtuk, plusz késő is volt. Valahogy most én se tűrtem jól és kiosztottam, majd utána elhelyezkedtem és újra megpróbáltam elaludni, de nem jött össze. Felkeltem és Itachi mászkált a szobában kissé kómásan, hogy tíz perc múlva haza megy. Nem engedtem, nem engedtük.Végül az ölemben aludt el. Ám mikor egy fél óra után én akartam édeske lábán elaludni szólt, hogy ne, hanem inkább feküdjünk le normálisan. A kis feketét nagy nehezen betuszkoltuk a fal mellé, én feküdtem pulcsiban középen és ő mögöttem. Miyaviék visszatévedtek és meghozták amit meg kellet de mi akkor már nem ittunk hanem aludtunk. Nekem ez néha nem akart menni, mert Zsoltika kicsit nagy hangerővel énekelt. >< Mikor már a zajok tompultak és azt hittem végre rendesen aludhatok, valaki ráfeküdt Itachira O_O  Miyavi volt, aki kijelentette, hogy ő aludni akar. Eddig nem is lett volna gond, csak, hogy engem összenyomott >< Végül megoldáskép felajánlotta, hogy akkor aludjak én ő rajta. Rendben, megfordított minket és ezzel a laza mozdulattal szegénykémet is lelökte az ágyról x"3 Innentől alvás, de volt két zavaró tényező:
Miyavi rettentő csontos
Meleg van.
Az elsőt egy kispárnával orvosoltam a másodikat pedig felső levétellel.^^ Most már tényleg aludtam. Felváltva Miya-nii-n és Itachin.

Reggel full kóma minden. Emlékszem egy Riu-ra aki piát követel és arra, hogy Héjacska főzött nekem kávét, majd, hogy a mosdóért versenyeztünk xD Megittam a kávém, visszamentem lefeküdni mellé. Tök aranyos volt, ahogy bújt meg minden. Nem sokkal rá beesett egy jégcsappá fagyot Shin is. bebújt mellénk a a takaró alá, így a két fiú konkrétan leszorított az ágyra. Csak még az egyik édesen aludt, addig a másikat bántotta valami, és ez be is igazolódott, mikor a Reila-n elsírta magát :'( Próbáltam vigasztalgatni, kisebb nagyobb sikerrel. 

Közben Clair neki állt nekünk főzni, de sajnos nem tudta befejezni így a végére Kazu és Dave vigyázott a kajára, én pedig mosogattam, és jókat nevetem ezen a két bolondon. Dave-ben kellemeset csalódtam, egész normális alak :) A délelőtt és a délután nagyobbik része film nézéssel, fetrengéssel, kaja készítéssel és takarításból állt. Süti egy órával hamarabb lelépet mint én, mert anyuja idegesen kereste már. Én csak a 16:35-sel mentem, Jött velem Kazu, Zsolti és Au-nii is. Tiszta ideg voltam, hogy lekéstem a vonatom és most egy órát fagyhatok a keletibe, mikor a fiúk nyugtatáskép azt mondták lehet, hogy késik. És milyen igazuk lett O_O 

Tíz perccel később indult a vonat mint kellet volna neki. ^^
A vonaton Süti felhívott, hogy nagy baj van, mert egy fél órával tovább ment a vonaton, ugyan is elaludt és Turán kötött ki. Mondtam neki, hogy hívja fel a szüleit és beszéljen velük, de a reakció, csak annyi, hogy menjen majd haza.Szegénykém nagyon ki volt bukva, és azóta semmihír felőle :S

Értem anyuék lejöttek az állomásra és mostanságra teljesen hulla vagyok, alig látok :S

Szóval most megyek is.

Hime

Rózsa és Liliom

Ezeket a virágokat kérem, ha meghalnék....
Ugyanis a mandulám berobbant, nem tudok se enni se inni,mert minden nyelés éles fájdalommal jár. A fejem szétszakad, lüktet rettenetes érzés. És hiába szedem a gyógyszert és a vitaminokat nem múlik. Itthon már nem maradhatok,hogy kipihenjem így holnap kénytelen leszek lehúzni 9. órát az iskolában.>< nem tudom, hogy fogom túl élni ezt azt egészet. 

De szombat este 8-ig ki kell bírnom,ha utána kipurcanok nem érdekel.^^

Ma Maya-val voltam SakuraZakában. Nagyon jó volt, beszélgetünk és sokat nevetünk.Megvettem Sütinek a Con jegyet, Maya vett magának nyakláncot. Utána elmentünk az Arénába melegedni, majd a kettes vonattal haza kellet jönnöm, mert ugye van mit tanulnom.....T_T És mióta haza értem csak rosszul vagyok, már aludnom is kellet^^"

Szar dolog.....
Hime

Harag magammal szemben

Haragszom magamra. Kifejezetten utálom magam azért, hogy nem tudom elfogadni az érzéseit, vágyait. Annyira szeretném, ha vele is miden olyan egyszerű lenne, mint a többiekkel.De valamiért ő különleges. Nem tudom feldolgozni a tényt, hogy Ő jelen pillanat egy vele azonos neműben lát biztospontot. Pedig tisztábban vagyok azzal, hogy lehet most tényleg boldog lenne, és ennek annyira szeretnék örülni de nem tudok. Egész este alig aludtam, attól függetlenül, hogy mennyire rosszul voltam. Nem ment. Csak forgolódtam és néztem a mennyezetet. Gondolataim szélsebesen cikáztak fejemben. Egy-egy régi emlékkép, foszlány, majd újra az az érzés, hogy lehet az már nem lesz úgy. Tudom, érzem, hogy ettől ő nem fog megváltozni csak két kanállal élvezi majd az életet de nem megy. Undorodom magamról, hogy pont felé vagyok ennyire alávaló aljas féreg. Tegnap Buskával sokat beszéltem erről, egyszerűen nem tudtam abba hagyni. Dőlt belőlem minden, ha érdekelte, hanem... Mindig ő az akit betalálok ilyenekkel... Gomen.

Szerinte már az is nagy előre lépés, hogy beláttam azt, hogy nagyon zavar ez a tény, és majd idővel megbékélek. De nekem erre nincs időm, addigra végleg elvesztem azt a maradék kis bizalmát is ami még maradt felém.Ő csalódott bennem, én csalódtam magamban. Ő talán megbocsát, de én magamnak soha sem.. Hisz,hogy mondhatom ezután barátnak magam, mikor ellene fordultam, elárultam,mikor talán a legnagyobb szüksége lenne rám..

Sajnálom édes, tényleg igyekszem...

Hime

zéró tolerancia

Egész máig azt hittem toleráns vagyok az emberekkel.Nem zavart idáig senki nemi beállítottsága, elfogadtam nem törődtem vele. Viszont az elmúlt napokban felütötte egy kósza hír a fejét egy közeli ismerősömről (férfi), miszerint mindkét nem felkeltette a figyelmét és elméje elég kusza emiatt. Először lesokkolt, utána ésszerű magyarázatot akartam rá keresni, hogy hátha még se és rosszul gondolja. De hiába minden kitart a ténynél, még akkor is ha ő maga is bizonytalan mindebben, hogy azzal az egy valakivel megtenné, még akkor is ha vele egynemű.

És itt a probléma velem. Nem tudom benyelni, hogy ilyen gondolat játszik a fejében, egyszerűen nem megy. A tudat, hogy bulikon kívül józanul lássam a saját nemével kiborít. Szörnyű ember vagyok, mert a fejemben megfordultak olyan gondolatok, hogy nem fogok tudni a közelébe maradni, úgy érzem akarva, akaratlanul is kerülném őt.........Annak ellenére, hogy bulikban én úgy azt megteszem.... Csak a  tudat, hogy neki ez mind komoly, nem is tudom milyen gondolatokat támaszt bennem. Az egyszer biztos, hogy csalódtam magamban, mert nem tudok elfogadni egy ilyen dolgot.

Hime

Hurikán

ez a nap is eljött. Kiborultam, azt hittem tovább tudom magam tartani, de most egyszerűen összeomlottam.

Mindig ugyan azt a szöveget mondják.
"Jaj drágám ha baj van csak egy telefon és szaladok"
És ha nincs baj? Akkor nem vagyok érdekes? Hát úgy látszik nem. Hónapok óta tologatnak.
"Sajnálom, dolgom van" vagy "Sajnálom, de nincs időm" 

Ezek a mondatok váltják egymást folyamatosan. Az elején még megértettem, elfogadtam. De mikor egymás után ŐK  maguk mesélték, hogy képzeld este XX személlyel milyen jó volt és tök sokat dumáltunk nevetünk...És ez napról napra hétről hétre ismétlődik, akkor az igen is szarul esik az embernek.
Én beérném egy röpke fél órával is, de nekik ez nem számít,mert mindig van valaki/valami ami nálam fontosabb. FÁJ! Eszméletlenül fáj. Nem olyan régen még együtt sétáltunk, ha nem is napi de heti szinten találkoztam velük. Most meg semmi. Egyszerűen mintha kitöröltek volna az életükből :'( Mostanság már csak buliban találkozunk vagy futunk össze huzamosabb időre de hát abba sincs semmi köszönet, mert mindenki illuminált állapotban van. Benne még élénken él a legutolsó NS-képei. Mikor egész estén át hívtak nevetve, hogy menjek, siessek hozzájuk bulizni, mert hiányzom. Mikor pedig oda értem... mintha szellem lettem volna...

Csak akkor minek hívogattak? :/

Állítólag szeretnek és fontos vagyok nekik de az utóbbi pár hónapban ezt még sem éreztem, -sőt inkább az ellenkezőjét.- Nem vették észre, hogy mennyire magamba zuhantam, vagy észre vették csak nem érdekelte őket? Nem tudom... De ma kiborultam.
Én mindig ott vagyok mikor van valami, nevetek velük még akkor is ha belül üvöltök a fájdalomtól. Felveszem a telefont hajnalban ha hívnak és meghallgatom ami nyomja kicsi szívüket..de ők?

Semmi..Nulla

Lassan "idegenek" többet tudnak rólam mint ők ketten... ez milyen már?

Szerintem sajnos ezek után is így lesz...

Geri neked külön  köszönöm, hogy segítettél megnyugodni, hogy meghallgattál és kicsit elterelted a gondolataimat. <3 még akkor is ha olyannal mint a mézes tej XD

Hime

Megvalósult rossz érzés

Már napok óta hiány érzetem volt. Nem tudtam, hogy mi lehet az oka, de rossz érzéssel töltött el. 

Nem rég rájöttem és most mosolyogva hullajtom könnyeimet.

Nem tudtok vele mit kezdeni vele egyszerűen jobban megérti magát. Egymásra találtak és én ennek örülök. Akarva akaratlanul, szándékosan vagy véletlen, mindegy. Át vette a helyem. Nem haragszom rá, mert örülök, hogy ilyen jól kijönnek, csak a tudat marcangolja lelkem kicsiny kis darabokra. Tudom, hogy szeret még csak már nem úgy és elmondása szerint a szívében különleges helyem van, csak már nem az első. 

Hime

Átok és Áldás

Beteg vagyok, de ez már nem is meglepő. Legújabb, hogy folyamatosan hányok ^^ Édes egy dolog. Tegnap voltam dokinál, kaptam tőle igazolást és gyógyszert. A tabletta, amit felírt álmosító hatással rendelkezik, aminek felettébb örülök, hiszen így is folyamatosan csak alszom ^.^

Na és az álmok, amik tegnap úgy betették számomra a kaput.

Szinte már nem is álmodok, csak alvásközben nem is olyan régi emlékek jönnek vissza.
Az első ilyen délután történt, akkor Alex volt a toppon. Minden ami egy nyár alatt történt és hozzá kötött újra felélénkült és mikor felkeltem, a szívem fájóan kongott. Nem voltam fent túl sokat talán csak két órát, de ez idő alatt annyit gondolkodtam, tépkedtem magam belülről, hogy teljesen lefáradtam. Ismét elmentem aludni remélve, hogy nem álmodok semmit. Csalódást okoztam saját magamnak. A második személy aki álmaimba kísértett Kazu volt... Végig pörgött a szemem előtt minden ami ezalatt a három buli alatt történt....>< 

Komolyan miért kell nekem mindig olyan pasit kifogni, akit nem érdeklem? O_O Meg vagyok átkozva..de ugyanakkor jó is, mert az érzés ami körül lengi a szívemet melengető... Igaza volt Gerinek.. Ez egyben átok és áldás... amit csak az idő tudd gyógyítani. 

Csak én már nem akarok többet várni! Elegem van, hogy mindig várok és várok.. Most és azonnal akarom, hogy elmúljanak ezek az érzések. De ha nem lehet őket elmulasztani, akkor valaki vagy valami mondja meg nekem, hogy hogyan lehet kiölni őket... mielőtt ők ölnek meg engem.

Hime

Mormota szindróma

hajaj nem tudom mi van velem... egész héten unatkozom és ettől folyamatosan álmos vagyok. Tegnap is este7-kor lefeküdtem aludni és reggel 3/4 5-ig aludtam. T_T

nagyon nem jóóó ez így.

Ma gyakorlaton halat filéztek O_O Szegény halak T_T Rendesen rosszul lettem mikor elkezdték őket agyon ütni pucolni vágni és kibelezni... Nem is igen nyúltam hozzá. Helyette reszeltem csokit, mosogattam, majd mikor már nem is hasonlított önmagára a halacska, csomagoltam xDD Kaptam is érte négyest :D Juj meg megkaptuk a dohányzó kulcsát, mehetünk cigizni-*-*  Haza fele szó szerint a szelek szárnyán közlekedtem, ha nem lett volna rajtam táska ami lehúzzon nem is kellet volna vonathoz sietnem. Egyszerűen haza szálltam volna XD

Délután volt itt Süti beszélgetünk, majd elment. Ráragasztottam a szerencsétlen aurámat..xD Azóta nincs semmi.

Háromkor lefeküdtem aludni és most keltem nem rég. 

Annyira rossz mert legszívesebben aludnék szilveszterig. Semmi nem történik, senkivel nincs semmi.... Nincs értelme ébren lennem. Vonz az ágy, a meleg paplan és az édes álmok, ahol igazán boldog vagyok ^^

Hime

Unatkozom

Már két napja egy folyamatosan unatkozom.Egyszerűen nem történik semmi és ez szörnyű T ˇ T 

Reggel korcsolyáztam egyet az állomáson, hála ennek a csodálatos időnek. Szerencsére nem estem el, csak ismételten megrántottam a bokám -.- Szerencsétlen egy csaj vagyok...

A suliban nagy unalom... semmi érdekes csak a szokásos. Bár matekon lebuktam a face-l igaz a tanárnő azt hittem zseb számolózok vagy sms-zek, de akkor is cikki volt :$ xD A többi óra megint eseménytelen volt, földrajzból feleltem.. Négyes lett. Aztán pénteken töri TZ, így csütörtökön nem tudok menni találkozni a csajokkal.T_T de Alízzal megbeszéltem, hogy szombaton csak az övé vagyok! Szegénykémet is hanyagolom..:S nem jó ez így. Sütinek írtam ma sms-t hogy nem akar e át nézni, de nem kaptam választ...Őt is ki kell békítenem. Aztán a szilveszteri nippon 2000 Ft lesz nagyon úgy néz ki >< Mondhatom nagyon örülök neki..de mindenféle kép ott kell lennem! De lehet, hogy emiatt Chibe-chan nem jöhet :S Valahogy meg kell oldani ezt is. Nincs szilveszter Chibe nélkül!!!!

Most pedig megyek gazdaság környeztet és franciát tanulni

Hime

Hétvége velük :)

Két és fél hét, talán az eddigi leghosszabb idő tartalom, mikor nem beszéltem Chibi-vel és tényleg úgy nézet ki, hogy minden veszik. De a család és a barátok összetartanak. Tegnap megtört a jég és mind ketten kimondtuk a bűvös szavakat. "Sajnálom, hiányzol".

Megbeszéltünk egy gyors találkozót, összekészültem és a kettes vonattal már mentem is. Ligeten leszálltam, találkoztunk majd együtt indultunk el Örs Vezér térre. Voltunk Árkádba, majd Ikeába. Jókat nevetünk, beszélgetünk. Megtaláltam álmaim konyháját *-* Végül megtaláltuk amit kerestünk. Chibi vett belőle hármat és neki álltunk kasszát keresni. Hát természetesen eltévedtünk xD Nagy nehezen kijutottunk, mentünk a metróhoz. Átmentünk Arénába, közben Chibi felhívta Simichii-t, hogy induljon el. 

A Burger King-ben vettem kaját magunknak, szívem megfoglalt helyet.Neki vetkőztünk az evésnek.Már elfogyott egy krumpli, mikor mondtam Chibe-nek, hogy hívja már fel Simichii-t merre jár.Kiderült, hogy ő már ott van és minket keres x"D Elmagyaráztuk neki, hogy merre vagyunk, nagy nehezen oda talált^^Megkajáltunk, majd kimentünk cigizni.. Vagyis én cigiztem ők meg járkáltak XP Szórakoztunk még a kabát leadással, majd elmentünk tescoba, ahol ismét ökörködtünk. Egyszer csak csörgött Chibi telefonja. Buska hívta, megbeszélték, hogy átjön ő is Arénába*-* Én mentem ki elé, szépen elkerültük egymást első neki futással, de végül egymásra találtunk.Épp Simichii-t és  Chibe-t kerestük, mikor csörgött a telefonom. Süti volt az, kérdezte, hogy itthon vagyok-e. Elmondtam neki, hol vagyok és kivel.Hirtelen változott meg a hang vitele de nem tudtam hova tenni. Hülyültünk még egy sort a Tesco-ba. Busival leléptem, had romantikázzanak a gyerekek...vettünk cigit, meg üdítőt és elindultunk a Keletibe. Milorddal nagyon egymásra találtunk xD ÉS isteni jó volt látni<3  Chibi haza jött velem. Útközben a patkányokkal szórakoztunk beszélgetünk, majd az utcán sétálva én sikítoztam Chibe pedig nevetett, hogy mikor fogok elesni.Zakózás nélkül haza értünk. 

Facen ráírtam Sütire..kisebb veszekedés lett. Elhanyagolva érzi magát, és tény hogy nem is hívom annyit mostanság, de sajnos a sok betegeskedésnek nagy az ára. Tanulnom kell.... Azt pedig ne vesse a szememre ha egy két pesti ismerőssel találkozom, iskola után. Az a két, három óra talán megengedhető. Isten igazából, ha nem számon kéri, hogy kivel miért és hol miért nélkül akkor nem is vesztünk volna össze... Kicsit jobban oda kell lelkemre figyelni, hisz mégis csak a legjobb fiú barátom.

Este nem bírtam elaludni. Egyszerűen nem ment. A fejem szét akar robbanni a torkom is iszonyúan fáj. Mire végre elaludtam, csörgött a telefon, hogy keljünk fel. Amúgy tök feleslegesen, mert végül nem mentünk papiékhoz.Unalmunkban már játszottunk xD Aztán Chibe elment az egyes vonattal, én pedig beszélgetem Kazu-val és Buskával. A délután full unalom volt. Szenvedtem a fejfájásommal és a többivel. Nem rég pedig neki kezdtem átnézni a gépemet, hogy mi az ami felesleges rajta. találtam még olyan lementet beszélgetést ami Conival volt. Ahogy olvastam a szívem belesajdult, de már nem azért mint rég. Most sokkal inkább a keserű tudat, hogy minden szava hazugság volt. Ahogy végig olvastam mindent, szépen kijelölgetem , majd egyszerűen kitöröltem. Szép lenne ha minden fájó emléket így eltudnék tüntetni....

És végül a Tesco-s őrületről képek:

1. Felső patkány: Heroin, Gazda Chibe
    Alsó patkány : Fű, Gazda: Hime+ a Nestea-s üvegem :)

 2. Simichii^^

 

3. Chibe és a Hello Kitty-s fülvédő

    

Hime

Közös számok

Kezdem a tegnappal.

Előző este nagyon jól aludtam és alig akartam ki kelni a meleg ágyból. De sajnos muszáj volt, mennem kellet laborba. Felöltöztem keresem a pénzt amit kértem buszra de az sehol nem volt O_O Majdnem frászt kaptam, hogy nem tudok át menni Gödöllőre, de végül papa volt olyan kedves, hogy átvitt. Időközben mamával is beszéltem, megegyeztünk, hogy megvárom odafent. Átértem kb 7:40-re és onnantól sorban állás. A fejem iszonyatosan fájt, de betudtam annak, hogy nem ettem még semmit. Nagyban várakozunk, mikor nagy csattanás a sorból. Egy fiatal várandós hölgy elájult, azonnal jöttek ki és vitték be szegénykét. Ezek után minden rendben. Bevették a papírom, aztán vártunk. Nem sokára megkaptam és újabb sorban állás. Volt mögöttem egy bácsika aki nagyon aranyos volt. Többször megkérdezte, hogy jól vagyok-e, megbókolt. Iszonyat jól eset^^

Oda bent kis híján rosszul lettem, mikor megláttam, ahogy épp csapolnak xD De túl éltem, mire kértem megjött mama is és együtt indultunk hozzájuk. Útközben kaptam enni, meg vett nekem cigit is a drága :)

Náluk főzőcskéztünk, meg megbeszéltük a karácsonyt. Megveszi nekem a Girugamesh koncert jegyet, de nem karácsonyra csak úgy. Azt mondta egy papír fecni nem ajándék. Ugyan ezzel én nem értek egyet, de ő tudja. Fél 11 magasságában rettenetesen elkezdtem fázni, és olyan fáradtság tört rám, hogy alig bírtam megállni a lábamon, így elmentem lefeküdni. Kettő körül keltem fel, ettem, majd vissza is feküdtem, mama meg elment a leletemért. Arra keltem, hogy valami hideg ér az arcomhoz. Mama keze volt, és nem volt hideg csak én éreztem úgy, mert csupa láz voltam. 39,5 fokos volt a lázam... Mondták, hogy maradjak de nem akartam. Így haza hoztak. Itthon el voltam. Este írtam, meg kerestem ChickyP-vel a közös számunkat. Ami azért volt érdekes mert mindig csak buliban van és általában annyira készek vagyunk olyankor hogy soha nem emlékszünk rá xD.Szóval előkerestem a játszott zenék listáját és nekiálltam keresni. A vicces, hogy kb az első tíz között meg volt és még meg is mutattam szívemnek de egyikőnknek se esett le, hogy meg van pedig vagy háromszor meghallgattuk. x"D Végül is egy bő óra után rájöttünk xD

Közben megtaláltam egy NewS-os számot aminek édesem elmondta a magyar szövegét, amiből én a következőt alkottam.
Én vagyok a borsó, ChickyP a héjam, aki szorosan rám tapad és együtt fogunk megrohadni, ami maga a gyönyör*-*

Aztán a mai nap:

Fél tízkor arra keletem, hogy anya nagyon mérges. Mint kiderült, az osztályfőnököm felhívtam, hogy túl sokat hiányzok és nem tudnak gyakorlati tantárgyból leosztályozni. Mondhatom csodás...

De megoldom minden kép.

Voltunk mamáéknál játszottam a kutyussal, majd délután haza jöttünk és neki álltam rendet rakni a szobámba. Nagy feladat volt. Találtam megint egy csomó mindent. 

-2009-s BKV jegyet.

-Rajzlapot és ceruzát.

-Fülbevalót amiről azt hittem elhagytam és még sok mást.

Aztán szerencsétlenkedtem egy sort. Viszem ki a fürdőbe a szennyes tartót, vak sötét mindenhol. Bemegyek és rögtön megfejeltem a szárító sarkát X"DDDDDDDDD 

Nagyon komoly volt. De érdekes, hogy mennyivel másabb a szobám. el lehet jutni az ajtótól a gépig, hegymászás és ruha rugdosás nélkül O_O

Miután befejeztem, beszélgetem Héjacskámmal, és Chibivel. ^^ 

Előbb lehetséges, hogy átjön az én sulimba, de ez még a jövő zenéje, bár én nagyon boldog lennék ha ott lenne*-* Olvastam blogokat meg face-ztem. Kommentben Chibivel hülyültem xD Tök jó volt.

Meg megállapítottam, hogy sokat változtam előnyömre. Régen ha valami bajom volt mindig hisztiztem törtem zúztam és mindenkit elküldtem a búsba. Mostanság nagyobb lelki nyugalmat add, ha ezeket az érzéseket kiírom magamból^^ 

Maya-val is lett közös számom a Shinee-Lucfer, Chibivel pedig T-ARA Bo Peep. ChickyP-vel meg ugye a Beast-Shock Buskával Hangry and Angry- Angelia

Ja meg még valami. Kitagadtak xD Elég vicces, de én nem fogok azért bocsánatot kérni, mert ő hülye volt és ok nélkül támadta a barátaimat. Egye meg amit főzött engem nem érdekel. 

Hime

Itt az idő~

A szobában sötétség és csend van, csak a gépek monoton csipogása hallatszik. Egyedül fekszem az egy személyes ágyban, miközben könnyes szemeimmel az ablakon bámulok ki.

Tudom, hogy ma éjszaka eljön értem. Tisztábban vagyok vele, érzem. De félek. Félek vele menni, úgy, hogy nem mondtam el Neked, hogy szeretlek. Mióta ide kerültem egyszer sem voltál bent, nem is kerestél. Fáj, hogy nem érdekel, hogy mi van velem, de megértem. De az időm egyre fogytában van, már csak egy óra és éjfél. Ő pedig eljön, és magával visz, és soha többé nem enged vissza hozzád, hozzátok.

Vajon hiányozni fogok neked, nekik? Hullajtotok értem könnyeket? Tiszta szívből remélem, hogy nem. Nem tudnám elviselni, ha miattam, áztatná könny az arcotokat. Sírtam én helytettek is eleget. Erőt veszek és feltolom magam az ágyban. Kezeim remegnek, ahogy rájuk támaszkodom, de most nem érdekel. Felülök, és az ágy melletti kisszekrényen kezdek keresgetni. A sötétben nehezen találom meg a papírt és a tollat, de miután meg van, lehajtom a kisasztal és ráhelyezem a papírt. Nehezen kezdek neki az írásnak. Kezem annyira remeg, hogy a toll, majdnem kiesik belőle, ráadásul láttásom is homályos könnyeimtől. Halkan szipogok, de kezem serényen jár. A toll serceg a papíron, ahogy utolsó gondolataimat rávésem. Kész van~. Lerakom az íróeszközt, és meredtem bámulom a lapot, miközben az óra elüti az éjfélt. Eljött az idő. Lágy szellő érint arcom, megérkezet.

Az ablakpárkányon ül, egyik lábát felhúzva figyel engem.

-Édes itt az idő.- suttogja mély hangján. Felé fordítom fejem, ránézzek. Ajkaimon halovány mosoly játszik, miközben arcomat még mindig könnyek borítják.

-Tudom, de félek.- Felsóhajt, leugrik és elindul felém. Megremegek, ahogy leül mellém, és kezét arcomra vezeti.

-Ne félj drágám, jó helyre viszlek. Ott már nem fog senki se bántani.- Kétkedve nézek rá, de nincs választásom. Bólintok és megfogom a kezét. Fel kell az ágyról, és engem is húz ki onnan. Ahogy csupasz talpam a hideg kővel érintkezik, ajkamat reszketeg sóhaj hagyja el. Most érzem ezt utoljára. Lassan haladunk az ablak felé. Már a párkányon állok vele, mikor kivágódik a szobám ajtaja. Ijedten pillantok hátra, és lesokkol a látvány. Te vagy az. Szaporán kapkodod a levegőt, miközben az ajtófélfát markolod.

-Nhem mhenj veleh!- kiáltod felém.- Nem hagyhatsz itt engem! Szeretlek.- Megindulsz felénk. A mögöttem álló srác türelmetlenül rántja, meg akarom, de felemel kezem jelezvén, hogy egy kis időt kérek. Csak amíg elmondom neki. Megtörlöm arcom, rád nézek, elmosolyodom.

-Köszönöm neked. Én is szeretlek.- Megfordulok, ajkaim még mindig felfelé görbülnek.

-Vigyél magaddal.- Kérem az ifjút, ő pedig magával ránt a sötétbe. Karjait derekam köré fonja, szorosan tart még lebegünk a semmiben.

A szobát halk szipogás tölti be. Meredten bámulja az ablakot, ahol az imént még az a lány állt, akit szeretett. Megtörli szemét, és az ágyhoz sétál. Remegve simítja végig a takarót. Leül rá, szemével körbe pásztázza a helyiséget. Megakad tekintette a kislapon. Elveszi, nézegeti, forgatja. Többször is végig olvassa, mire felfogja a sorok jelentését.

A levél a földre hull, ő pedig könnyeivel küzdve sétál az ajtó felé, miközben csak ismételgeti lelkét és szívét szorító kérdését.

-Miért nem jöttem előbb?

A kis papíros a padlón, őrzi a lány utolsó kérését.

” Szeretlek! Kérlek, emlékezz erre mindig!”

~Láz álmom volt, és az alapján írtam^^

Hime~

Okami

Jaj, nekem reggel milyen nehezen ment az ébredés. Fájt a torkom, de rettenetesen és hideg is volt, nem akartam ki kelni a meleg ágyból. Végül meg embereltem megembereltem magam, de a biztonság kedvéért írtam anyuval kikérőt második óra után. Oda kint hideg volt nagyon, és mikor leértem az állomásra, majdnem szívbajt kaptam, mert állt bent egy vonat ami a Keletibe ment.Előkaptam a telefonom de még csak háromnegyed volt, szóval ez nem lehet az én vonatom. Mint kiderült, a 6:20-as késett ilyen sokat. Szerencsére az enyém nem késett^^ Még a suliba mentünk, szinte teljesen megfagytunk osztálytársaimmal o.O Veszett hideg volt/van oda kint!!! Mikor mentem fel a harmadikra, megállított az osztályfőnököm, hogy valamelyik tanár megdicsért és, hogy ennek mennyire örül xD Ok~é. A francia órák unalmasan teltek, majd rohantam ki vissza Rákosra, hogy elérjem a vonatomat, ami szerencsére sikerült :)

Viszont mire az állomásra felértem mamáékhoz, az maga volt az örökké valóság :S Az amúgy 15 perces út most 45 perc volt >< Mire felértem, olyan voltam mint egy hóember. A délelőtt további fele melegedéssel és teázással telt. Beszélgetünk, meg kutyáztam, ugyanis mamiéknál is olyan kis kutya van mint nálunk és irtó aranyos kis dög *-*

Aztán haza jöttünk, itthon voltam egy kicsit majd 4:30-kor elindultam a dokihoz. Komoly 2 órát dekkoltam ott, mire megkaptam a beutalót. ><" Szörnyűű volt, annyi emberrel. 14 emberkét kellet kivárnom, és mire elszabadultam a rendelőből oda kint esett az ónos eső. Így haza felé csak hatszor akartam kitörni a nyakam és a csizmám sarkát. Nem volt épp vicces.

Aztán a napi dilemma:

Luciferrel nem tudom mi van, de tegnap belekötött Chibi-be és Buska-ba is amit nem nézzek jó szemmel.

Chibével szemben megakart védeni, de nem volt mire! Egyszerűen csak ő lát abban a mondatban bunkóságot, lenézést, pedig csak egy kedves idézet. 

Buskát kioktatta, amit édesem nem tűr jól és nem is csodálom. Ne Luc akarja eldönteni, hogy mit kivel, hogyan és miért csinál. Ha majd kíváncsi a véleményére úgy is szól, addig tartsa meg magának.

Az meg, hogy Chibi-vel miatta "békültünk Ki" röhejes. Mert nem békültünk ki, csak beszélő viszonyban vagyunk. Nem ugyanaz a kettő. Mindketten tudjuk, hogy sem a barátok, sem a család miatt nem tehetjük, meg, hogy teljesen elszigeteljük magunkat a másiktól. Szépen lassan talán egyszer majd lesz hasonló viszonyunk mint régen.

Aztán tegnap este még kicsit ki voltam lelkileg. Már megint bele esettem abba a hibába, hogy túl sokat képzelek bele a dolgokba, és ennek az érzésnek lett az eredménye a történet. Ritkán tudd valaki így összezavarni, de neki sikerült.De örülök, hogy kiderült, hogy csak " buli" vagyok. Kicsit könnyebb a lelkem.^^

Hime

Megtalálva, mégis elhagyva

A zene dübörög, még a falak is belerezdülnek. A nép együtt mozdul, élvezik ezt a csodát, amit nekik nyújt az éj. Minden arcon mosoly, a szemekben vad tűz a másik iránt. Csak én ülök itt csendben, magam elé meredve a pultnál, ahol nem zavarok senkit. Még csak a csapos sem vesz észre. De hisz hogy is vehetne? Hisz nem vagyok más, mint egy áttetsző lény, akit az angyalok nem vettek pártfogásukba. Minden este itt vagyok és figyelem a tomboló embereket. Nem zavarok senkit. Ám ezen a mai estén valami megváltozik. Tudom, érzem. Még ha ez lehetetlenség is.

Nyílik az ajtó és egy ifjú lép be rajta. Megáll körülnéz, gyönyörű szemeivel pásztázza a teret. Mintha keresne valakit. Minden négyzet centiméteren végig vezeti tekintetét. Figyelem őt, érdekel, hogy kihez jött, kihez tartozik egy ilyen ember. Ajkai elnyílnak, mélyen kifúja a levegőt, majd elindul lefelé. Először a parkett fel megy, de hirtelen megáll és megfordul. Felém, pillant, én pedig magam mögé. De ott nincs senki. Mire visszafordítom fejem előttem áll és mosolyog.
-Megtaláltalak.- suttogja, én pedig nem értek semmit. Hozzám beszélne? Újra körbe nézzek, de rajtunk kívül senki sincs itt, így visszakérdezek.
-Engem?- Nem felel, csak előrenyúl, és arcomra simítja kezét. Bele remegek az érintésbe, és ő közelebb hajol.

-Téged.- Szinte ajkaimra suttogja a szót, majd bezárva a távolságot összeérinti szánkat. Hihetetlen érzés, ahogy csókol. Lágy mégis kissé durva. Fantasztikus. Bódulta húzódom el tőle. Megfogja balom, és gyengéden húzni kezd befelé. A tánctér szélére vezet, kezeit derekamra kulcsolja, és irányítja mozdulataimat. A zene üteme változik, hol gyorsabb, hol lassabb, mi pedig követjük.  Testünk egymáshoz ér, ajkaink többször találnak egymásra. Elmémet már rég köd borítja, szívem örült ütemben ver.

De minden csoda csak egy ideig tart. Mikor az óra elüti az öt órát, elhúzódik, rám mosolyog.

Nem értem hova megy, utána nyúlnék, de nem tudok. Mintha megfagytam volna.
-Köszönöm Angyal ezt az estét. Nem felejtem el.- Szavait könnyek követik, melyek arcomon folynak végig. Mit képzeltem? Hisz mind ez történik. Megtalálnak, jól érzik magukat, majd visszasietnek ahhoz, akit elhagytak. Még is, minden alkalommal darabokra törik szívem egy darabját. Vajon meddig kell még így léteznem? Így, mint egy Vegas Buli Angyali Szelleme…..

Hime

Au-nii*-*

Nyááá reggel megszívattam megint magam. Felkeltem ránéztem a telefonomra...Úristen elaludtam!!!! Felültem gyorsan kinéztem az ablakon. Sötét, túl sötét... megnéztem vagy háromszor a kijelzőt mire kiderült, hogy egy bő fél órával előbb keltem.Szépen vissza is aludtam, de az óra a kellő időben kegyetlenül csörgött. Most már tényleg felkeltem, öltöztem, teáztam, indultam. Az órák alatt semmi eget rengető dolog nem történt. Láttam az új osztály társunk, aki ugye csak nekem új xD Jó fej és kedves. A föci óra kicsit el húzódót, ráadásul a közlekedés is szörnyű volt szóval picit késtem a találkozóról,de nemcsak én. Szinte egyszer érte oda Au-channal.

A délutánt szépen átsétálgatunk beszélgettük, majd úgy volt, hogy a 15:38-as vonattal haza jövök, de a  vonat negyven perces késésben volt. Au meghívott kajálni, addig is melegedtünk, majd végül is 17-re haza értem. Voltam papáéknál meg minden,most pedig itt csücsülök és írogatok.

Közebn megkaptam a választ a kérdésre ami gyötört. Buli vagyok az is maradok. Hát én viszont csak ideig óráig szeretek játszani, szóval azt hiszem ennek hamar vége lesz. Kicsit talán jobban is vagyok,hogy tudom mind ezt^^...de lehet ez is csak látszat mint annyi minden mostanában?

Hime

Szép nap

Reggel nehezemre esett, hogy felkeljek, de végül összeszedtem magam és kisebb szenvedéssel felöltöztem, ittam teát, kértem cigire pénzt és elindultam. Este hó helyet eső esett így minden tiszta lucsok T_T  Mire leértem az  állomásra teljesen átázott a csizmám. Az állomáson találkoztam Laurával és Orsival, velük mentem. Az utazás szörnyű volt :'( Csak egy szerelvényes volt a vonat és az zsúfolásig volt.. Rosszul is lettem, azt hittem el fogok ájulni de szerencsére nem. Suliból a közlekedés miatt késtünk,de nem volt belőle gond. Közben írtam Lucifernek, hogy eljön-e velem vásárolni. Ő egy biztos pont, mindig elkísér, jót dumáltunk és még cipőt is vettem *-*

Először Buskát hívtam de ő nem ér rá... persze megértem, de szarul esik, hogy én mindig félre vagyok tolva, de hát istenem,egyszer csak találkozom már vele is bulin kívül ^^

Napközben Kevinnel hülyültem facen meg beszélgetünk.^^ És ennek örömére kidekoráltam neki a francia füzetem elejét:

Hime

Legjobb buli

Eljött tegnap a várva várt nap.*-* Digital Sushi (L)

Reggel 6-8-ig csak sms-ket kaptam, hogy nézzek ki az ablakon, mert havazik. Veszettül örültem neki, hogy emiatt felkeltettek, és csak Buska üzenetét tartottam meg.^^

Délelőtt megpróbáltam magamnak csizmát venni. Négy boltban voltam de sehol nem kaptam  olyant ami nekem tetszett volna.Így ez hamar le lett tudva. Továbbiakban punnyadtam és próbáltam elérni az embereket, végül Mika-chan segítségével összejött. Megbeszéltem mindenkivel mindent és fél kilenckor taliztam Kazu-val keletiben. Bevártuk, haverját Tomit, majd mentünk. A közlekedés jó voltából hamar sikerült kiérni, és a Tesco előtt már vártak a többiek. Sok új embert ismertem meg, de csak kevés nevét jegyeztem meg. De például Attilára tisztán emlékszem. Nagyon kedves szimpatikus srác. Bementünk még a Tescoba, vettünk ezt azt, amit kint elfogyasztottunk, majd bementünk. Oda bent, vettünk jegyet, meg leadtuk a ruhatárba a dolgainkat. A ruhatáros pasin jót nevetem.Beszólt valamit amire válaszoltam, hogy bekaphatja. Mire ő, hogy vegyem elő és felmutattam neki, középső ujjam ő pedig bekapta xD. Nagyon kész volt. Oda bent megtaláltunk mindenkit lepakoltunk. Kiderült, hogy Riu és Shin is jöttek *-* És az este folyamán még Miyavi is beesett. ^^ Szuper volt a hangulat. De drága Kazu kicsit többet ivott a keleténél és nem tudott ettől megszabadulni, így lefektettem aludni. Külön köszönet Simichi-nek amiért segített őt becipelni. Bent Kazu aludt, én vigyáztam rá közben volt társasságom is. Geri, Au-nni, Miyavi és még Shin és Riu is beestek néha, Luciferrel az élen.^^

Egy kis idő után bementem táncolni. Shiro-val és Tomival táncoltam sokat, de azért akadtak ott mások is. Soakt volt velem Geri, Au-chan, Lucifer, Riu^^ 

Au-chan-nal beszélgetem sokat, próbáltam felvidítani bátyusomat, hellyel közel sikerrel:)

Megállapítottam, hogy Shiro a legszebb DS-n, amin kicsi szentem kicsit kiakadt, és apró vitába kerültünk. Mert szerinte én szerintem meg ő. Végül Au-chan béke biróként közölte, hogy mind ketten szépek vagyunk <3

Kazu egy jó két óra alvás után felkelt, szegényke tiszta kómás volt. *hehe* 

Tomi egy jó msáfél órával a buli vége előtt lelépet. Mi pedig fetrengtünk a kanapén. Majd kitaláltam, hogy nagyon nem akarok hajnalban haza vonatozni, így mentem lucihoz, hogy aludhatunk e ketten nála, de sajnos csak én mehettem volna,így megköszöntem, de nem mentem. Helyet Riu beszervezte nekünk Shin-chant *-*

Szóval fél ötkor, elindultunk Shin-hez, és kb 5-re be is estünk.Megkaptuk az engedélyt, hogy mindenki a francia ágyon aludhasson, ami érdekes volt, mert öten voltunk.Végül megoldottuk, de nem volt épp kényelmes, hogy senki nem tudott mozdulni, és így Szilva feláldozta magát és kifeküdt a kanapéra.Így már  kényelmesebb volt. Jól aludtam viszonylag, csak nagyon meleg volt. Délelőtt 11 tájékán csörgött a telefonom. Anyu kereset, hogy menjek kis a Sárkány Centerhez.... Hát nem mentem, mert hulla voltam, helyet visszafeküdtem aludni még. De egy óra múlva ismét felkeltem arra, hogy Kazu kikelt mellőlem. Indulni akart, de Shinék nem igen akarták kiengedni xD Mondtam neki, hogy ah még vár egy órát akkor addigra kipihenem, magam annyira, hogy menni tudjak.Ő pedig szépen visszafeküdt. Aludtam még egy órát, majd pontosan egy órakor elindultunk. Kisétáltunk a Keletiig, majd elbúcsúztunk. A vonaton majdnem bealudtam... Itthon minden csupa jég volt így legalább egy negyed órával tovább tartott haza jutnom>< 

Most pedig szenvedek egy halom kérdéssel amire, nem tudom a választ.És aki tudná attól nem merem megkérdezni T_T Nem tudom mi van velem... vagyis sejtem de az nem biztos, hogy jól fog elsülni. Hajaj...nehéz is az élet...

Hime

A harag rossz tanácsadó

Harag mely élénken él a szívemben irántad. A gyűlölet mely érzékien öleli körbe testem miközben kezem ökölbe, szorul. Arcom minden érzelemtől mentes, miközben némán feléd lépdelek. Utálok mindent, ami egyszer azt jelentette, hogy közöm van, volt hozzád. Irtózóm a tudattól, hogy egyszer rég volt olyan, hogy MI.  Még az emlékét is el akarom ennek az időnek felejteni. Háttal állsz nekem, így nem észleled közeledésemet. Talán ha látnál, elmennél, és akkor nem tudnám meg tenni, amire készülök. Elértelek, meg emelem, balom és vállad felé nyúlok. Határozott mozdulattal fordítalak meg, miközben jobbom már a magasban, és ahogy ijedten hátra pillantasz, találkozik arccsontoddal. Az ütés erejétől hátra tántorodsz, és ha nem lenne mögötted a korlát talán még el is, esnél. Remegve támasztod a korlátod, arcodat fogva. Szánalmas látvány vagy! De a tudat, hogy egyszer én téged szerettelek még szánalmasabb. Öblös léptekkel lépek utánad, nem fogok megállni. Lábam emelem, te arcod véded, és fájdalmasan nyikkansz, ahogy csizmám sarka bordáid, közé fúródik. Földre zuhansz, de nem adok kegyelmet. Újra lendítem lábam, és nagyot rúgok beléd. Kiáltozol, de senkit nem érdekel. A világ is tudja, hogy megérdemled, amit most kapsz, de talán én tudom a legjobban. Lehajolok hozzád. Fekete hajad jótékonyan takarja arcod melyet könnyek, áztatnak. Ujjaim tincseid közé fűzöm és megemelem fejed.

-Rohadék.- sziszegem arcodba. -Állj fel!- kiáltom rád, és visszadoblak a földre. Nem érdemled, meg az életet. Nem érdemelsz te semmit, csak is a szenvedést. Még csak a békés vagy a gyors halálhoz sincs! Felszólításomra továbbra sem reagálsz, csak fekszel ott összekuporodva. A lüktető érzés szívemben egyre csak nő és egy kis hang csábosan suttogja fejembe azt a két bűvös szót. „Öld meg”. Lassú mozdulattal kabátom zsebébe nyúlok, amint meg érzem a hideg fémet ujjaim alatt megszorítóm. Kiemelem zsebemből a pisztolyt. Már otthon megtöltöttem, csak ki kell biztosítani. Innentől minden gyorsan zajlik. Észre sem veszem, hogy gondolataimat tett követe, és már a ravaszon van az ujjam, te pedig rémülten nézel farkas szemet a pisztoly csövével. Egész tested remeg a félelemtől. Szád szélén apró vérpatak csordogál. Kinyújtod felém a kezed, ajkiad pedig szólásra nyitod.
-Kérlek… ne. Szeretlek.- Utolsó szavad volt az,  mely darabokra tépte lelkem és vérző szívem.

-HAZUG!!- kiáltom, és meghúzom a ravaszt.  Pontos találat. Romlott szíved közepébe csapódik a golyó, te pedig eldőlsz.. Az életadó nedv lassan folyik ki testedből tócsát képezve körülötted.  Leengedem karomat, és csak meredten nézem holttested. Az emberek körülöttünk, csak továbbra is jönnek és mennek. Senkit nem érdekel. Hogy meghaltál, hogy megöltelek. Csak egy jelentéktelen kis senki voltál a világ szemében. Egy senki, aki darabokra törte a szívem, és elvette az életem. Így én is elvettem a tiédet. Véredbe dobom a fegyvert. Felfröccsen és engem is bepiszkít. Az emlékeket veled együtt megöltem, de véred mely kezemre és ruhámra tapad lemoshatatlan. 

* Nem tudom, hogy kik a szereplők, egyszerűen csak írtam és ez lett.*

Hime

Vége a hétnek

Ezt is meg éltem. Vége a hétnek és végre pihenhetek egy kicsit.

Reggel sikeresen elaludtam, mert az telefonomon az ébresztő nem kapcsolt be és így fél hat helyet negyed hétkor ébresztettek, hogy "hé neked nem kell suliba menni?". Végül is negyed óra alatt összepakoltam magam és elindultam. A vonatott is elértem.

suliban semmi izgalmas nem volt. Végig facebook-oztam szokásomhoz híven, beszélgetem Luciferrel. Már nem olyan depis így jó volt vele dumálni. Hatodik óra földrajz volt. Nem volt nálam egyáltalán felszerelés... meg is kaptam a fejmosást érte, majd le feleltem 3-ra. ^^ Aztán sietem haza, hogy tudjak kajálni, majd 16-órára kiérjek Gödöllőre fogszabályzásra. Papa vitt el, de nem kerültem be négykor, mert a doktor nő fél órás csúszásban volt.Fél ötkor bementem, elkezd megigazítani a dolgokat. Közben beszélgetünk, és a végén nem kellet fizetnem o_O

Furcsa volt de örültem neki. Itthon nincs semmi különös zajlik az élet, holnap megyek DS-re és ChickyP is jön velem. 

Aztán most Chibi megint alkotott, és nem vagyok tőle fullra kész ááááááá....

Anélkül, hogy meg kérdezett volna, fogta és kiírta az oldalra, hogy elhagytam azt! o_O Tök jó, hogy erről én nem tudok.... Komolyan kiakasztó,hogy mennyi baka! És ezt mind abból, hogy azt mondtam neki tegnap, hogy nem akarok vele kommunikálni és írni. Tök jó... de nem érdekel.. 30-as látogatottságot egyedül nem fog ja tudni túlzottan feljebb tornázni.. De slussz poén, hogy azért a JPOP fordításaim fent hagyja... ><

De nem kell aggódni, nem remegek az idegtől, a gyomrom se von görcsbe... miért is... 

Egyre inkább úgy érzem,hogy amit  tegnap Buskának mondtam igaz. Nem kell nekem az életembe Ő....

Mindegy..holnap megyek veszek csizmát, utána meg haza és még nem kell menni addig punnyadok *-*

Hime

elég volt

Most már aztán nagyon elegem van! Egész héten tanulok, hozom az ötösöket, de ez kurvára nem számít, mert még sem akar elengedni bulizni, mert félt és az elmúlt két hónap csak erről szólt! Istenem, még ha az lenne, hogy baszok tanulni, de nem mert én megtanulok, betartottam amit ígértem, és még az sincs, hogy sokba kerülök, mert ide is hívva vagyok! >< Oké, persze megértem, hogy ő is csak egy anya, de istenem, most azért nem engedni, mert nem lesz ott olyan akit személyesen ismer. Ezért keljen nekem, itthon ülni, és azt nézni szombat este, hogy ő TV-zik, öcsé és a haverjai Sanyival kockulnak, én meg ülök és nézem a semmit?! Hát ez azért kicsit durva !

A mai nap szintén semmilyennek mondható, fél ötkor alig akartam kikelni, de végül is végre hajtottam ezt a bonyolult hadműveletet és egy órával később elindultam. Az állomáson jutott eszembe, hogy a kajámat itthon hagytam, még szerencse, hogy volt nálam pénz.Vettem kávét meg kaját, majd jött a vonat és én felszálltam rá. Mire beértem, szétfagytam. Teljesen mindegy, hogy hány réteg ruha van rajtam, én mindig fázok >< Éva néni meg is jegyezte, hogy szét rúgja a hátsómat, ha nem szerzek be egy kesztyűt...A gyakorlat halál unalom volt.Több volt a szünet mint a tanóra, az egészet végig beszéltem osztálytársaimmal meg facebookon beszélgetem  Luccal, Buskával és Yume-vel. 

Luc kicsit kiakaszt a mély depressziójával, pedig általában jól kezelem az ilyen dolgokat de ez most még is kikészít. Nem kéne ennyit foglalkozni másokkal és nem lenne ilyen baj.. De az, hogy csak Riu miatt jár bulizni. Komolyan mi ez?! Nem olyan rég ismeri, előtte is járt bulizni, kifejezetten JÓ társassággal. Mindegy nem is idegelem magam tovább rajta!

Nagyon remélem, hogy elmehetek bulizni, mert ezt a heti feszültséget le kell vezetnem!

Hime

Wááááááááá

fájok... nagyon fáj a torkom és a jobb kezem egyenesen leakar szakadni :'(

Reggel nagyon nehezen tudtam felkelni, semmi életkedvem nem volt a mai naphoz. De végül is felöltöztem és elindultam. Rögtön első órán elkapott a vendéglátás alap tanár, hogy feleljek én pedig közöltem, hogy nem tudok, mert nem tanultam két nagy okból.

1. Két hétig nem voltam
2. Elhagytam a jegyzet füzetem és nincs meg egyetlen anyag sem!

Az utóbbin, nagyon kiakadt, megkérdezte, hogy van-e nálam füzet. Mondom, hogy van de üres, erre elkérte egy osztálytársam füzetét előre ültetett és közölte, hogy másoljak. Oké,másolok. Közben megszívtam saját magamat is. Megkérdezte, hogy mikorra tudok pótolni, én rávágtam, hogy holnapra erre, közölte,hogy rendben holnap felelek.... O_O én így nézek oké. Majd mind ezek után közölte, hogy amúgy adott volna egy hét haladékot!!! Nem voltam kicsit sem ideges!

Második óra irdalom. Rákészülök, hogy felelek,erre bejön a tanár és közli, hogy vers elemzés a felelés elmaradt. Megint bepipultam, mert tegnap megígérte, és nem azért tanultam este kilencig, hogy majd jövőhéten feleljek!!! Szóval kiharcoltam a feleletet, úgy gondolta a drága szentem, hogy megszívat azzal, ha belekérdez a vers elemzésbe, de  ráfaragott , mert az is tudtam így 5 kaptam. *-*

A többi óra unalmasan telt. Edináék röhögtek, a fiúk köpő csöveztek, én pedig másoltam. csak ma 15 oldal A4 es lapot másoltam át. A kezem tropa. Nagy nehezen haza kecmeregtem, erre nem volt net T_T 

Végig szenvedtem a délutánt, a mobilomról facebook-oztam. Meg tudtam kiakasztó dolgokat, meg Kazu-val is beszélgetem. Este olyan hat körül, megjött Sanyi és megcsinálta a hálózatot!!! Wíí de örültem neki! Aztán Chibivel beszéltem facen komentben majd rá írtam.. semmit mondó kis témákról volt szó.Közben tanulom a vendéglátási alapot mert 3 oldalt be kell vágnom holnapra! Egyenlőre egy sikerült >< De nem  adom fel meg lesz a másik kettő is. 

Most pedig megyek és folytatom dolgom egy bögre meleg tea társaságában^^

Hime

Olyan semmilyen

Ma minden olyan egyhangú volt.

Reggel felkeltem, kajáltam, összepakoltam  és elindultam. Eset az eső, nyomorúságos volt az idő odakint. Kedvem se volt semmihez. Az állomáson találkoztam Laurával, aki megjegyeztem, hogy mi mindig csak itt találkozunk. És ez az utóbbi 3 napra nagyon igaz x) Megtárgyaltuk a dolgokat. A suliban igazából nem történt sok minden. Leginkább facebook-oztam és pótoltam az elmaradásaimat. Így csak a mai nap sikerült bepótolni, az irodalmat, a törit és a biológiát. Holnap neki fekszem az éneknek és a földrajznak is.Szépen lassan de a végére érek a lemaradásnak:) 

Mindenki mosolygott rám és örültek nekem, és közölték, hogy milyen boldognak látszom...

Ennyire ismernek...vagyis semennyire. Mert nem vagyok se boldog, se nyugodt.Belül üres vagyok... kong a belsőm. De most nem törődhetek ezzel. Sokkal fontosabb, az, hogy az iskolába rendbe tegyem magam, és ha ezt megtettem, majd akkor elkezdek komolyabban is foglalkozni a lelkemmel. Komoly harcok várnak rám, de tudom, hogy teljesíteni tudom! Egyenlőre a maszkom szorosan rám ragadt és nem mozdul. De nem kell,  hozzá két hét és lassan a porba fog hullni, és ha ez megtörtént, újra tündökölni fogok. És azon leszek, hogy mindenkivel elfelejtessem ezt a keserű időt! ^^

Még valami: KÖSZÖNÖM BUSKA(!!!), hogy megígérted nekem. Még ha nem is teljesen de egy kis részem így megnyugodott :)
Hime

Arigatou and sayonara

Nippon kalandos,veszekedős volt, de a  végeredménye jó volt..

Most viszont fáj a szívem és a lelkem.

Tisztában voltam vele, hogy semmi se tarthat örökké. A tegnapi balhé volt az utolsó csepp mindkettőnknek. Belefáradtunk és már nincs erőnk küzdeni. 

Gyönyörű hét és fél év volt, és a lelkem háborog, hogy mindez idáig fajult.

ChickyP segített, hogy ne veszekedjünk, hanem próbáljunk rendesen beszélgetni. Összejött, és köszönöm neki :)

Megbeszéltük, nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy mióta Miyavi és Shin szerves része az életünknek, mindketten meg változtunk és a barátságunk csak egy ideig bírta ki ezt a változást,  majd egyszerűen beleroppant.A mostani személyiségünkbe nem fér bele a másik. Sajnálom... sajnálom, hogy ez lett mindenek a vége. Az életem része volt, sőt sokszor az életet jelentette, hogy velem volt. Mindig lesz hely neki a szívemben, egy olyan hely amit más nem vehet át, mert az csak az övé! 

De most elbúcsúztunk. Fáj nekem is neki is, de tudjuk, hogy ez így helyes. Egyszer talán majd ismét egymás kezét fogva mosolygunk egymásra, de ez egyenlőre lehetetlen. 

Utunk elvált és most a nagy életben egyedül próbálunk helyt állni. 

Tiszta szívből kívánom, sikered legyen.

Én pedig elő keressem, az oly rég látott álarcot és magamra öltöm.

Még egyszer köszönök mindent.

Hime :'(

Ájulás

Csodálatosan szar napom volt.

Reggel felkeltem fél nyolc környékén. Összepakoltam magam, az irataimat és elindultam a buszhoz. A  hét óra tíz perceset lekéstem így kissé morcosan indultam az állomás felé. Rettentő éhes voltam, de nem ehettem semmit.Még csak ihatni se ihattam semmi mást, mint ásványvíz. Megvettem a jegyem, vettem cigit és vizet, majd leültem várni. Majdnem fél órát ücsörögtem az állomáson, mire megérkezett a vonatom.Szépen felszálltam. Nem telt el két perc de éreztem, hogy lever a víz, szédülök és iszonyatosan melegem van, ráadásul a  lábaim is remegnek. Gyorsan lekapkodtam magamról a kabátot és a sálat és a csuklómat neki nyomtam a hideg üvegnek, de nem segített. Sőt rosszabb lett. A  hangok tompultak, és már alig láttam valamit. Lecsúsztam az ajtó mellett és próbáltam szépen megnyugodni de nem ment. Mire a vonat beért Gödöllőre én már teljesen kész voltam, és mikor kinyíltak az ajtók szinte kiugrottam a vonatból. A friss, hideg levegő rögtön segített. Mama jött elém, és mikor meglátott, azt hittem szívrohamot kap. Állítása szerint, az arcom fehér volt akár egy hullának, és  sárgás beütések voltak rajta. Mondhatom nagyon jó.Lassan elsétáltunk a laborig, mama leültetett, sorba állt és mondta a recepciós nőnek, hogy rosszul vagyok így extra gyorsan megcsinálta a papíromat és soron kívül mehettem vérvételre. Oda bent is szörnyülködtek egy sort, hogy mennyire sápadt vagyok.Hamar túl estem a csapoláson, mentünk a patikába. Kiváltottam a gyógyszeremet, majd vetünk olyan "kaját" amit megtudtam enni. Mentünk haza, ott viszonylag jól elvoltam. Beszélgetem nagyiékkal, majd mentünk papával vissza a leletemért kettőre. Nagyon szar lett :S

A vashiányom ismét kiütközött elég rendesen T_T 

Ezek után mama haza hozott, itthon nem volt senki, de szerencsére nem voltam sokáig egyedül^^

Azóta csak beszélgetek a többiekkel és magamban imádkozom, hogy mamának ne legyen  igaza és ne kelljen kórházba vonulnom. Nem szeretném, megörülnék abba, hogy nem lehetek anyuval és a barátaimmal se tudnék beszélni...

Szóval

OKAMI-SAMA, HA CSAK EGY KICSIT IS SZERED HIME-CHAN-T  NE ENGEDD! T ˇ T

Holnap reggel viszem vissza a leletet, majd eldől, hogy mi lesz.

Hime

Orvosok

Ez a nap is szarul kezdődött. Reggel forgott velem az egész szoba és olyan érzésem volt mintha lázam lenne. Anyuval kisebb harcot kellet vívnom, hogy elmehessek a dokihoz vissza,mert ez így nem állapot. Nagyobbacska veszekedés után, megengedte, én pedig vissza feküdtem komoly 3 órára piheni. Fél kilenckor mikor felkeltem anya tök normális volt, megkínált kávéval stb. Elmentem orvoshoz, ültem ott egy bő órát mire sorra kerültem. Doktor úr drága írt fel nekem vitamint és elküldött labor vizsgálatra így holnap oda is mehetek. Miután meg voltak  a papírok szépen haza jöttem. Itthon anyuval beszélgetem, néha veszekedtünk, kártyáztunk, majd jöttem mamáék. Hoztak nekem banánt és tejet, hogy a banán turmixot biztos meg tudom inni. Áhá,meg ahogy mi elképzeltük. Szinte szét maradta a torkomat!! Teljesen kiborultam, hogy már egy nyamvadt turmixot se tudok meginni ettől a nyavalyás gyulladástól. Háromnegyed egy felé kocsiba ültünk, én és mama mentünk hozzájuk, papa pedig vitte anyuékat dolgozni. Kettőig elütöttem mamiéknál az időt, majd mentem fogorvoshoz.Vittem magammal a nem rég kapott gyógyszereimet is. Kerek egy órát ültem ott is. Az alatt az óra alatt gyerek sírástól, haldokló bácsiig mindent láttam és hallottam a rendelőben, de nem tudott érdekelni. El voltam a telefonommal. Facebook-on beszélgetem Kazu-val és Sütivel. Mikor végre bekerültem, a doktor nő meg nézte a számat, és  rosszallóan  közölte, hogy bizony ez súlyosbodott. Mondhatom nagyon örültem én ennek. A gyógyszerek közül csak az egyiket használhatom, természetesen a klór ízű szart, de legalább már nem öblögetésre, hanem ecsetelésre. Bár mit ne mondja így is rossz mert csíp de veszettül...>< Ezen felül kaptam még egy gyógyszert, állítólag azt már meg kell, hogy egyem, mert  az belülről segít rendbe jönni a számnak. Azt mondták annyira hatékony, hogy öt nap alatt elmúlik minden bajom. Én hiszek nekik, remélem igazuk van. Péntek délután megyek vissza ismét. Miután haza jöttem leültem beszélgetni a többiekkel, megnyugtató kikapcsolódás számomra ^^ 

Alig várom, hogy pénteken mindenkit lássak. Bár igaz, most az rossz lesz, hogy nem csókolózhatok. A mai állás szerint még legalább fél hónapig!!! Bár ha minden jól megy akkor lehet hogy péntekre elmúlik a fertőzés veszély *-* de  örülnék nekiii *-* <3

Hime

Fánk

Hm, hát tegnap érdekes volt. Reggel felkeltem 8:30-kor összekészültem és  háromnegyed 10-kor elindultam dokihoz igazolásért. Megérkeztem a rendelőbe, bekopogtam erre közölte, hogy várjam ki a soromat. Na mondom nagyszerű, lefogom késni a vonatomat is. Próbáltam Miyavi-t utolérni, de nem jött  össze. Már egy 45 perce csövezzek a rendelőbe mikor megszólalt a  telefonom. Süti hívott, hogy az anyukája  elvitte orvoshoz, és kiderült, hogy A  típusú tüdőgyulladása van, és az anyukája el is tiltotta őt  tőlem, szóval semmilyen olyan helyre nem jöhet ahol én ott vagyok. Bulizni se jöhet oda...

Nagyszerű jól felidegeltem magam ezen. Közben én kerültem sorra, bementem megvizsgált a doki, adott igazolást és mondta hogy ha hétfőn szarul vagyok akkor menjek vissza. Valószínű, hogy vissza kell mennem, mert a torkom  egyre csak romlik. ><

Szaladva ugyan de elértem a 11:49-s vonatott, és mentem  Pestre, hogy találkozzak Miya-chan-nal. Útközben beszéltem ChickyP-vel is telefonon, mert hozzá Yume-t  és Saga-t kellet el kalauzolni.

24-es villamos megállójában találkoztam MYV-vel, mentünk arénába, azon belül is a tesco-ba hogy meg vegyük az alapanyagokat. Egész hamar meg volt minden, indultunk vissza a  villamoshoz. Még mentünk hozzájuk, beszélgetünk, vagyis inkább ő beszélt én meg néha kérdeztem. A torkom már akkor se igazán bírta.

Mikor megérkeztünk,  megnéztem a receptet, majd megkaptam a szükséges eszközöket  és neki álltam fánk tésztát gyúrni. Miya közben lelépet, hogy elvezesse Yume-kat a céljukhoz, és  Vikiért is mennie kellet. Én ott maradtam egyedül,tök jól elvoltam. Már éppen a tésztát szaggattam, mikor visszaértek. Viki nagyon cuki volt, nagy szemekkel figyelte, hogy mit csináltam, majd eltűnt és pár perccel később egy f1/4 kinder tojással jött vissza^^ Annyira imádni való kislány. Miyavi összekent rétes lisztel... xD szóval jól néztünk ki. A fánkokat egy óra pihire ítéltük, addig,  Miya-chan filmet nézet én pedig Vikinek segítettem bepakolni. Fél 5 környékén, ismét egyedül maradtam Miyavi nevelő faterjával. Kicsit féltem az öregtől, nem volt éppen egy bizalom gerjesztő látvány, de végül csak el voltam vele. Kisütöttem mind a 24 fánkot, elmosogattam, kaptam kávét és beszélgettem a csávóval is xD Ami kb annyiból állt, hogy ő a magyar szótár legcifrább szavait ismételgette miközben én néha próbáltam hozzá szólni. Végül feladtam, ő visszament dolgozni én pedig Chibivel és Simichi-vel msn-eztem. Közben felhívtam a házurát is, hogy merre jár, mire csak annyit mondott, hogy jön visszafelé. Oké. Megkérdezte, hogy minden rendben volt e. Aranyos volt. De én nem bírtam megvárni mire jön, kidőltem. A sok gyógyszer ismét győzött. Arra keltem fel, hogy zörög a kulcsával, és hogy a hideg keze az arcomhoz ért T_T Utána megbökdösött, hát ki voltam tőle xD Viszont a 7-es vonatomat, már nem értem volna el, hiába indulunk így úgy volt, hogy a 8-sal megyek. Aha..Beszéltem anyuval, hogy lekéstem a vonatott és az egyel későbbivel megyek. Borároson voltunk mikor a 8-as vonatom indult. o.O Akkor kaptam szívbajt. Kész végem kicsinálnak... Kisebb nagyobb megbeszélés után oda jutottunk, hogy Miya beszél anyummal,hogy hadd aludhassak nála. Oké~é

Villamoson még beszélt Shinnel, hogy merre van, mert látni szeretné,kiderült, hogy Riu-val volt moziban. megbeszélték, hogy keleti előtt tali van.

Keleti előtt Miya beszélt anyummal, aki a lelkére kötötte, hogy másnap délután 4-re érjek haza. Egész simán ment, azt hittem nagy cirkusz lesz belőle, de nem. ^^ Beálltunk a főbejárathoz, erre bemondják, hogy a Hatvan felé közlekedő személy vonat most indul. Nézzem, hogy mi van erre kiderült, hogy 20 percet késet ><"

Még vártuk Riu-ékat beszélgetünk megcigiztünk, majd egyszer csak Miya megszólalt:

Miyavi: Vicces lenne ha Shin most jönne.

Én: Miért?

M: Gackt- Vanilla, száma megy. Most képzeld el, ahogy kiáltozva jön felé, hogy "MIYAVI EZ A MI SZÁMUNK!"

*Hime röhög*

Eltelik kb 3 perc megjelenik Shin xD

Kitalálták, hogy felmegyünk Riu-ékhoz. Oké, menjünk. A buszon zenét hallgatunk, Riu-chan ígért sushit kajálni, megbeszélgetünk. Felmentünk, megnéztük a lakást Riu vett magához pénzt és mentünk a tescoba xD

Vagy 3 megállót lesétáltunk, közben Shin elcsórta Riu lakáskulcsát viccből.A két srác végig hülyülte az utat xd Élvezet volt őket nézni.Tescoba Riu vett kaja alapanyagot, meg egy pár itókát és mentünk vissza felé.Már az épület előtt álltunk, mikor Riu nem találta a kulcsát T_T Keresgélték de nem találták, így a lépcsőházba csöveztünk és vártuk, hogy Clar haza érjen és betudjunk menni. 

00:05-kor megérkezett.Bementünk, ettünk sushit, meg kaptunk capuchinot. Utána kidőltem az  ágyon. Néha aludtam néha nem xD  Olyankor vidiket néztem a többiekkel megittunk. 

Miyavi kajás volt és Riu-tól kapott mochi-t amit ő át nevezett mócsinggá xD Szegény tiszta rosszul volt utána xD Hajnali 4-kor elindultunk, én szinte állva elaludtam xD. A létező összes tömegközlekedési járművön amin leültünk én aludtam. Tök jók voltunk, mert mindent elértünk így bő egy óra alatt vissza értünk Miya-chan-hoz. Kaptam tőle alvós pólót, és kész vége aludtunk. 

~Szombat~

Mikor fél kilenckor felkeltem egy kisebb szóváltásra, Miyavi már nem volt ott. Szépen felöltöztem, ittam, majd leült az ágyra, hogy jó én megvárom.. Aha megvártam... csak nem úgy ahogy akartam, mert megint bealudtam xD  Arra keltem, hogy Miya-chan már megint zörög xD Még lustálkodtam, közben csináltam nekem is kávét, még cigit is kaptam, de cserében meg kellet csinálnom a kajáját. Nem para megcsináltam, összekaptuk magunkat és indultunk is.Az utat nagy részén beszélgetünk, majd Blahán én külön váltunk. Én mentem Chibihez Miyavi pedig fotózásra. Chibinél, szenvedtem egy sort, beszélgetünk, majd 16:54-s vonattal haza jöttem. Itthon nincs semmi érdekes. Szenvedek mert nagyon fáj az egész szám. Kapom mindenkitől a tanácsokat, hogy hogy és mint csináljam. Remélem egyik beválik

Hime

Egy perc alatt...

Tegnap amilyen rosszul voltam, ma olyan jól vagyok^^ 

A sok gyógyszer megtette a hatását. Este annyi emberrel beszéltem, mint eddig még soha szerintem. Hirtelen mindenkinek egyszerre hiányoztam o.O Csak ebben annyi rossz volt, hogy Chibit háttrébe kellet szorítanom az írással, mert egyszerűen nem tudtam volna ennyi felfigyelni ><

Reggel Sütire keltem. Összekaptam magam, majd elindultunk dokihoz. Először az állomásra mentünk, vettünk cigit, kávét és  pogit =^.^= 

Mentünk szépen doki nénihez, de a rendelőben kiderült, hogy az Ő dokija szabin van és az Én régi gyerekorvosom helyettesíti...Nagyon örültünk neki.. az a nő örült személy. Soha nem az érdekelte, hogy mi a bajunk, hanem hogy milyenek a jegyeink, a kinézetünk, családi hátterünk.Ez most sem volt másképp... Süti nem kapott mást mint lebaszást és beutalót a tüdőgondozóba...>< Nagy pufogva indultunk el haza mikor a Művelődési Háznál nem találtam a fülesemet...Na irány vissza megkeresni. A rendelőtől nem messze megtaláltuk. Feldobtam az ötlet, hogy menjünk fel papámékhoz kávézni. Fent voltunk, jól elbeszélgetünk, majd indultunk haza. Rengeteget hülyéskedtünk. Itthon nagy punnyadás. Süti zenét hallgatott, facebook-ozot, én meg piperéztem. Nagyban tisztítom az arcom, mikor csörög a mobilom. Papa hívott, hogy a szomszéd kis csajnak pár  ékszert, mert a keringős ruhájához kellene. Oké~é összekaptam pár dolgot, majd kettő után, mikor már Süti is haza ment átmentem. Oda adtam a dolgokat, majd vissza papiékhoz. Nem sokat voltunk ott de azt végig röhögtük. Haza jöttünk, majd anyuval elmentünk venni nekem kaját, ami konkrétan joghurt hegyekből áll mert nem tudok mást enni =S már ugyan nem fáj annyira szám, de még a szilárd ételek fogyasztásával hadi lábon állok elég rendesen T_T

Hime

Láz

Este 10-kor lefeküdtem, mert a gyógyszer nagyon kiütött. Reméltem, hogy ha alszok jobban leszek de nem így lett. Amint elmúlt a gyógyszerek hatása a lázam felszökött, én  pedig csak forgolódtam. Hol azért, mert fáztam, hol azért, mert meleg volt. 3/4 7 kor felkeltem, mert egyszerűen nem bírtam tovább. Szédülök, folyik a könnyem, köhögök és a lázam se akar csillapodni. A gyógyszereket már bevettem és várom hogy hassanak, és olyan 9 körül  pedig felhívom a dokit, és elmondom neki, hogy mi van velem aztán meglátjuk.Anya azt mondta, ha nem javul nipponig az állapotom nem mehetek el   :S 

Hime

Csókbetegség

A vasárnapom végig depüléssel telt. Au-nii és Chibichi és Geri tartották bennem a lelket.

Hétfő:

Nagyon komoly 3 órát aludtam, és ennek ellenére nem voltam fáradt. Boldogan mentem az állomásra, majd suliba. Második óráig semmi bajom nem volt. De második órában, végig Szegedről volt szól, én meg nem bírtam és elkezdtem sírni. Óra után le akartam menni Noémihoz, de nagyszünetben tanári megbeszélés folyt így csak harmadik óra után tudtam vele beszélni. Sokkal könnyebbnek éreztem a lelkem miután kibeszéltem magamból ami bántott. Viszont testileg egyre rosszabbul voltam. Fáj a fejem a manduláim megdagadtak. Alig vártam, hogy leteljen a 6.óra és mehessek haza. Rin kikísért Rákosra, beszélgetünk, meg elszívtunk egy cigit. Mire leszálltam a vonatról úgy érzetem magam mint akin egy sereg katona gyalogolt át. T_T Itthon is csak nyűglődtem... Rajtam volt 3 pulcsi és egy takaró, de még ezek alatt is majd megfagytam. Este 8-ra végleg kész voltam. Annyira fájt mindenem, hogy folytak a könnyeim :S Szépen le is feküdtem aludni. Hajnali 2-ig egy huzamban aludtam, majd akkor felkeltem, hogy irtózatosan melegem van! Ledobáltam magamról egy-két cuccot, de már nem tudtam olyan jól aludni... Reggel fél 8-kor felkeltem, beültem gépezni, majd 9-kor elindultam dokihoz. Annyian voltak mint az oroszok és nekem végig az kellet hallgatnom, hogy Marsi néni a város másik végén új köntöst vett... stb.. Mire bekerültem azt hittem megfagyok. Mikor a doki meglátott, már furán nézet rám, majd miután megvizsgált hihetetlen-kedve nyúlt zsebkönyve után. Mint kiderült csókbetegségem van, amit nagy valószínűséggel Nippon-on szedtem össze. Nyirokcsomo gyulladással és komoly végtagi fájdalmakkal amiket tapasztaltam >< kaptam rá fájdalom csillapítókat és holnap reggel fel kell hívnom a dokit,hogy mi a helyzet, javult e az állapotom...ha nem akkor lehet laborba kell  mennem :S

Mondhatom nagyon örültem neki.

Au-nii-channal és Chibe vel kitaláltuk, hogy Ns-re összeláncolva megyünk, majd random csatoljuk egymást másokhoz xD Nagyon várom már *-*

Meg Au-chan iszonyat aranyos. Azt monda,ha én nem megyek nippon-re ő sem megy, vagy otthon lesz vagy meglátogat*-* De nem hagyom őket cserben, ha  anyu az ágyhoz  láncol akkor is elmegyek. Gerinek is megígértem, hogy táncolok vele, sokat:D

Zsolttal nos hát.. vasárnap meg mondtam neki, hogy nem akarok távkapcsot. Rettenetesen szeretem, de messze van. És annyi ember van körülöttem akik távkapcsban vesztettek el számukra fontos embereket. Én ezt nem akarom. Nagyon jó vele lenni és szeretném ha az együtt bulizás meg maradna, de mást nem tudok neki nyújtani. ...

Hime