Ez egyszerűen

Csodálatos napom volt elestem elütöttek és most fájlalom mindenem ._.

Ezt mind azért mert soha nem oda figyelek ahova éppen kellene hogy figyeljek!... 

Pedig tényleg igyekszem de ez nekem nem jön össze.
Már megint csak jár a fejem de sehova nem juttok. Akár hány szemszögből nézem ez így sehogy sem jó...
De vicc a köbön hogy mindenki az én élemre köt fogadásokat itthon..o_O

Még az öcsém is!!!

Kicsit kiakadtam^^"

Alapvetőleg szeretek vásárolni, de ez a mai körtúra teljesen lefárasztott.
Drága nagymamám, kitalálta, hogy ő most vesz nekem kabátot, aranyos és kedves ötlet nem is volt semmi bajom ezzel hiszen szeretek vele császkálni, vásárolni.

De ez a  mai maga volt a pokol. Egy dolog, hogy különbözik az ízlésünk, na de hogy ezt ne értse meg!!! .___.
Ami nekem tetszett az neki nem, mert, hogy fehér és könnyen koszolódik és szerinte az csak alkalmi kabát >_<
Ok~é... keressünk tovább... legalább egy tucat boltot végig jártunk, mindenhol ugyanaz az árú. Minden egyes boltban ugyanazokat a kabátokat mutatta meg, és így hatodjára már idegesített. Próbáltam hozzá jó képet vágni, de már nem ment.

Teljesen leszívta az energia tartalékaimat!
De ugyanakkor amit találtam, hogy tetszik-mondjuk nem éppen kabát- azt bezzeg nem vette meg .____.
Ki vagyok teljesen semmi lélekerőm a mai nap folytatásához.
Hime

Az emberek...

Az emberek nevezett lények még mindig megtudnak lepni. Abban lelik örömüket, hogy egy másikat kifigurázzanak, csúfoljanak és mind ezt azért mert másképp öltözködik mint ők. Még csak szegény nevét sem tudják, pedig két évig minden nap látták, hiszen osztálytársunk volt. Kinézet alapján elítélik, pedig nem is ismerik. Meg sem erőltetik magukat, hogy egyáltalán megismerjék, hiszen ami más mint a megszokott az minden bizonnyal rossz.

De az egészben a legcsúnyább, hogy ők maguk semmivel nem különbek, sőt kevesebbek is mint az említett személy. Fel sem érhetnek ő hozzá.

Számomra ez elfogadhatatlan, hogy valakit ennyire kiközösítsenek. Bele se gondolnak abba, hogy a szavaikkal egy életre szóló sebet hagynak a másik lelkében..
Szomorú, hogy ilyen a társadalmunk, és nem hinném, hogy ez az elkövetkező időben javulna...

Beszélhetnek nekünk itt az összetartásról és egymás megsegítéséről... ez a nép képtelen erre!
Itt a dzsungel törvényei érvényesek.

Tényleg szomorú egy helyzet ez...
Hime

Eljött ez az idő is...
Amennyire féltem a változástól most annyira nyugodtan ültem a székben és vártam, hogy megnézhessem a végeredményt. Már nem érzetem azt a görcsöt a gyomromban, hogy valami ennyire megváltozik körülöttem, kifejezetten vártam .
Még Buska is jobban félttől mint én, ami azért kicsit vicces

Minden egyes lehulló tincsnél, úgy érzetem egy kő zuhan le a lelkemről, és mikor a végéhez értünk megkönnyebbültem. Szinte leírhatatlan ez az érzés :3
És most olyan jól érzem magam :3 Jót tett nekem ez az egész.

Na és akkor a kép *.*
Hime

nippon groove

Már nagyon vártam ,hogy elmehessek bulizni, alig bírtam magammal itthon, egy folytában csak az órát lestem.Végre elindulhattam a Keletiben találkoztam Buskával és Gerivel. Szépen totyogtunk a buszhoz, hogy kiérjünk Blahára, ahonnan gyalog indultunk neki a távnak. Az első szempont amiért a gyaloglást választottuk, mert boltot kellett találnunk. Amíg sétáltunk kibeszéltük, hogy kinek, hogy telt el a napja, majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ránk szakadt az ég.. Havazott, vagy ahogy Gergő mondaná, Hawzot xd

Személy szerint nem örültem ennek ._. na de se baj szerencsémre nagyon gyorsan elállt ^^
Szépen lesétáltunk nevetünk meg minden, majd a Kashmir előtt összeszedtük Simont, és alig pár lépéssel később Attiláékat. Velük iszogattunk, hülyéskedtünk.
Együtt mentünk, Milordal mi lepakoltunk majd szépen körbe jártuk kik vannak a helységben.
Az éjszaka további felében semmi izgalmas nem történt.
/A zene ismételten nem volt a legjobb ........./
Hánytatás, táncolás, majd végül alvás...
Negyed háromkor elaludtam. Nem igazán értem,hogy hogy tudok ott olyan zajban aludni, mikor itthon még a halkan szóló zenét sem bírom elviselni.,de hát mindegy,lényeg, hogy elaludtam xD
Geritől, megkaptam a kabátját alváshoz, szóval nem fáztam, ezúttal is köszönöm neki <3
Hajnali ötkor ő keltett fel, majd összepakolás és indulás a Keletibe, hogy elérjük a vonatunkat.
A villamoson pont a Blaha előtt átkellet szállni - ez a mi szerencsénk T_T - sebaj átszálltunk arra az egy megállóra. A Blahán a buszunk pont elment előttünk, és menetrend szerint az összes többi sokkal később jönne, így kitaláltuk, hogy gyorsan lesétáljuk azt a kis távot mint általában... Hát ríttig akkor megy el az összes busz mellettünk. Le is késtük a vonatott és a következő csak egy óra múlva indult.
Okos fejemmel kitaláltam, hogy akkor buszozzunk ki Pécelre, addig is telik az idő.
Ezzel semmi probléma nem volt, mentünk metróval Örsre, onnan 97E-vel városközpontig - előttünk ment el a 169E- ott fagyoskodtunk egy 10 percet majd felszálltunk és Pécel vasút állomásig meg sem álltunk.
Ekkor már kegyetlen hideg volt, nagyon fáztunk és még a váróteremben sem volt nagy meleg és hab legyen tortán, hogy volt még mindig kósza húsz percünk ._________.
Megvártuk a vonatot majd nagy sebességgel haza vágtatunk. Ettünk, ittunk és irány az ágy.
Most negyed négykor sikerült felkelnem xD

nyáá

elmúlt ez a hét is és elmondhatom, hogy nem történt semmi izgalmas. Mindennapi monotonitás... unalmas.
Csak a délutánjaimban voltak kisebb szín foltok mint például tegnap.
Kora reggelre berángattak minket gyakorlatra, csak azért , hogy két és fél órán át malmozzunk. Nagyon megérte... de miután ennyire hamar végeztem úgy döntöttem meglátogatom Gerit.

A csodálatos BKV-nak köszönhetően az amúgy 40 perces út, most majdnem másfél óra volt ... Kicsit ideges voltam miatta, de végül is 11-re kiértem hozzájuk.

Ettünk nevetünk, animét néztünk, minden a szokásos volt, de még is jó.
Délután elmentünk a Black Ichigo-ba.
Ez így nem maradhat ki- nagyon szeretek oda járni.-
Egy finom epres karamellás tea, jó zene és remek társasság. Bár most sem maradhatott ki, hogy ruhákat próbáljak xDD Bár most kisebb lelki sokk ként érintett,hogy az egyik ruhában nagyon nagy hasam volt O_O

Bele néztem a tükörben és végem volt... itt az ideje, hogy neki álljak újból edzeni és oda figyelni arra, hogy mit mikor és mennyit eszem, mert ha ez így megy nagy bajban leszek...

Simon is befutott egy idő után, és a kis szemet támadást indítottak ellenem ._.
Csikiztek!!!! lefogtakés csikiztek én meg vinnyogtam meg minden bajom volt már xd Kiabáltam POLnak hogy segítsen.. erre beállt ő is XD
Hatalmas összeesküvés volt ez ._. utána 10 percig alig kaptam levegőt.
Ittunk  még egy teát majd sietem haza

Május 17.

Ezt nem tudom elhinni vissza jönnek *.* 

Május 17 LM.C koncert *.*

Áhhhhh majd kiugrok a bőrömből!!!

Hime

Agybaj xd

Egyáltalán nem nagy valami amit leszeretnék írni, csupán múló gondolatok.
Gondolatok a jelenről és a jövőről.
Sebző elképzelés, melyek csak fejemben léteznek.
Buta kis kérések, melyek süket fülekre találnak.
Vajon megint csak magamat áltatom? Biztos így kell ennek történnie?
Igaza van e "annak"?

Nem tudom, minél többet gondolkozok rajta, annál inkább érzem, hogy elmerülök a mélységben.
Ugyanakkor azt sem tudom megtenni, hogy nem foglalkozok vele, mert még álmaimban is zaklatnak.

Ott is csak őt láttam....

Már szinte ijesztő,de mégis valahol csodálatos.

Csodálatos, hogy ilyen rövidke idő alatt ennyire a tudatomba férkőzz-te magát.
Hogy pár óra leforgása alatt a rabja lettem.

Mégis mi ez valójában?
Szerelem?Rajongás? Fellángolás? Vagy csak egyszer vágy? ....

Magam se tudom pontosan....

"Bárcsak én lennék számodra az egyetlen"
-Mikor ezt a sort olvastam, szimplán nyálas maszlagnak tituláltam, nem értvén a mögötte rejlő érzelmeket. Úgy érzem, most sikerült egy picit is átéreznem.-

"Ahol az álom véget tért ott kezdődik a valósság"

Ha az élet tényleg  egy tündérmese, akkor most pont annak kéne jönnie, hogy jön a szőke hercegem megment a gonosz sárkánymanóvarázsló karmából, és boldogan élünk amíg meg nem halunk...xD

Valahogy nem stimmel a helyzet ._. Hol a herceg? XD

Mire idáig leírtam ezt a sok kis butaságot, egész jó kedvem lett x"3

Hime

Jól kezdödk

Eltelt jó pár hónap és szinte már kezdtem bele törődni, hogy megint a lehetetlen után vágyakozom, szinte már elkönyveltem fellángolásnak

Erre tegnap este berobban az ajtón és megint ölelget, mintha nem is ő lett volna aki nem igazán akart velem beszélni.
De még ekkor is úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi. Na de persze az istenségek nem szeretik, ha túl könnyű az életem így küldtek nekem kerítő nőt vagy is ez esetben kerítő férfit.

Azt mondta, hogy ő szerinte nem szabad ezt így ennyiben hagyni, mert ő tudja amit én nem és hogy most azonnal keressem meg és beszéljek vele....Ez nem ilyen egyszerű, de végül megtaláltuk, hülyéskedtünk beszélgetünk, majd én eltűntem egy kicsit táncolni, ez az a pillanat amit nem tudom eldönteni hogy számomra szerencse vagy inkább balszerencse....

Mire visszaértem, kerítőm nagy cica mosollyal duruzsolta, hogy beszélt vele, és hogy ezt részletesen kifejtse elvonultunk beszélgetni. Mikor kibeszéltünk mindent elindultunk vissza de akkor már láttuk, hogy egy hölgyikével beszélget így megkaptam hátulról a lökést, hogy menjek és vonjam magamra a figyelmét,  majd ő foglalkozik a hölggyel.

A lefoglalás nem volt nagy művészet, viszont ő sem bolond, rájött, hogy valami a háta mögött készülget, kérdezgetett, hogy mi az, próbálta kitalálni, nem jött össze, nem árultam el.... Kellemesen töltöttük a buli hátra lévő részét, de nem nagyon beszélgetünk vagyis... elhangzott felőle egy kérdés: Miért törődsz velem ennyit?
Onnantól kedvem sem volt beszélni, mert igyekeztem zavaros gondolataim, mostanáig sem sikerült.

Tetszik, kifejezetten helyes srác,de szinte semmit nem tudok róla... vagyis csak annyit amennyit sikerült belőle megismernem, de az pozitív...
 félelemmel vegyes izgalom tobzódik bennem és nem igazán tudok vele mit kezdeni. 

Sokszor csak sírnék, máskor pedig nevetnék... kezdek aggódni... megbolondultam volna? xd

Ugyanakkor kételkedem benne hogy szerelmes lennék, de ezt már a baráti szeret kategóriába se sorolnám... komolyan elveszettnek érzem magam. 

Már aludni sem tudok ... de...

Az idő majd eldönt mindent ugye?

Hime