Mostansság eléggé magam alatt vagyok. Valahogy semmi nem az igazi... Veszekedések kibéküléssek.. Mégis valahogy annyira üresnek érzem... Nem tudom, hogy mi lelt engem... Az érzéseim igencsak viharossak >_< 

 Mondjuk most biztos rá tesz az is, hogy betegeskedem, de mégis olyan nyomasztó. Valahogy a minden közepén egyedül érzem magam... 

Itt az idő~

Tegnap este kissé sokkolt a dolog, hogy egy bizonyos ember milyen véleménnyel is van rólam...  Őszintén megdöbbentem, hogy ennyi együtt töltött idő után csak ezt látja belőlem, de nem igazán tudok vele mit kezdeni... Vagyis de tudok be bizonyitom, hogy nincs igaza. Valószinűnek tartom, hogy nem igen fogja érdekelni, de ez a bizonyitási vágy nemis igazán ő felé irányul sokkal inkább saját magamhoz ^^ egy kiados alvás után más szinben látok nagyon sok mindent

Megint látom az alagút végén a fényt, azt a gyönyörű csillogást. (n_n) 
Lehet erre volt igazán szükségem, egy nagy pofanra az életől, de hát végülis mindegy a lényeg, hogy tudom mit akarok és azok akik számomra fontosak kiállnak értem. Ezzel ugyan nem azt akarom mondani, hogy megint az lesz mint régen... Nem nem szeretném, hogy azzal teljen  az életem, hogy rájuk támaszkodom a nap 24 órájában. Egyszerűen már maga a tudat, hogy mellettem vannak erőt ad :3

 Köszönöm nektek srácok, de most ideje lábra állnom ^^ <3 font="" nbsp="">

~Hime-chan~

apró lépések

Rég nem beszélgettem annyira jót mint tegnap este. Érdekes, hogy ő tőle nem veszem zokon ha a lelkembe tipor vagy ha nyíltan megmondja a véleményét. Persze rosszul esik, hogy rá világit a hibáimra, és mégis... tőle ez inkább építő jellegű. Hajnalban úgy feküdtem le, hogy reggel talán egy kicsit másképp látok majd bizonyos dolgokat..
Valóban így lett. Ugyan a kedvem még nem a legjobb és a mosolyom sem a legszebb, de már egy fokkal jobb mint amit az utóbbi pár napban produkáltam :)
Sok idő kell majd ahhoz, hogy túl tegyem magam ezen... nem az bánt, hogy véleményt  mondott, azt is elismerem, hogy igaza volt... ami bánt azaz ahogy mindezt közölte..
De ami ettől milliószor rosszabb az az hogy hiányzik...* sóhaj* kellet nekem szerelem...

Hajnali gondolat

Ez a borzalmas időjárás most tökéletesen tükrözi az én széthullott lelkivilágomat. 
De még nem tudtak annyira összetörni, hogy ne álljak talpra, és ez most is így lesz. Senkinek nem adom meg azt az örömöt!!! ^^
Elítélhetnek azért amit a felszínen látnak, mindenkinek szíve joga, de azt már csak nem tűröm, hogy olyanról prédikáljon nekem amiről halvány lila gőze sincs. Az éremnek is két oldala van, pont ahogy az én életemnek is. Azért mert nem sirok a nap 24 órájában nem azt jelenti, hogy nekem annyira felhőtlen az életem, de ugye ez a része már senkit nem érdekel. 
Mindenesetre, felkötheti mindenki a gatyáját mert ezt nem hagyom annyiba.^^

~Hime-chan~

Felrobbanok

Lehet itt az ideje visszavonulni.
Hogy miért?
Egyszerű a képlet... belefáradtam és kiakadtam.
Már gusztustalan ami itt megy. Az állandó rossz indulat, kavarás, hazudozás... kell ez a fenének.. Van ezek nélkül is pont elég bajom!
Szerettem ezt a társasságot.. de múlt idő. Nem fogok ennyit járni bulizni.. lemegyek egyszer kétszer és kész, de az is lehet hogy annyit sem...
Nem így akarom leélni az életem....

És akinek ez nem tetszik az bek*phatja...
Dühös és ideges vagyok....

Várakozás..

Nem igen van gépem így nem tudok rendesen írni pedig szeretnék... főleg, hogy most van is miről.
Mostanában nem vagyok a topon, ez így leginkább az elmúlt 2-3 napra vezethető vissza. Kétségek között tengődök...Hiába tudom, hogy nem kéne hiszen nincs mitől a szívem mégis azt súgja hogy van...

Ismerem már ezt a fajta hozzá állást.. nem ír nem keres... ha régebbi esetre gondolok vissza akkor kirázz a hideg, szinte a csontjaimba hatol.. hiszen akkor és ott nem ért véget jól a dolog. Viszont nála tudom, hogy elfoglalt, hogy van dolga rendesen... de az, hogy ha én nem írok neki akkor részéről semmi... bántó..

De egyelőre szeretném elhinni, hogy csak én reagálom túl. ^^" Mivel nem tudok semmi  konkrétat így most csak várok... várok, hogy hátha ő fog keresni....

Ez egy szörnyű érzés, de jelen esetben jobbat nem tudok T_T
Zenével próbálom lekötni a gondolataimat, hellyel közel  sikerül is, de nem mindig elég...

One ok Rock- Deeper Deeper



Majd csak leszünk valahogy:
~Hime-chan~

Tataráá

Mikor az embernek meg van a napi rendje, hogy felkel, munkába megy, haza megy takarít, stb akkor azt általában unalmasnak találja. De mikor ez felborul és csak lóg a levegőben akkor kezdi csak el igazán értékelni azt ami már nincs.
Érdekes, akár melyik is van soha nem vagyunk vele megelégedve. Mindig többet, jobbat akarunk, pedig lehet, hogy ha elkezdenénk értékelni mind azt ami körül vesz minket jobb életünk lenne. Hiszen minden rosszban van valami jó, még akkor is ha azt rögtön nem vesszük észre.

A másik "unalom". Ez a szó elégé beleépült a minden napjaimba. A mamám azt mondta mikor kicsi voltam, hogy csak a buta emberek unatkoznak. Akkoriban ezt annyira nem értettem, de már tudom mire célzott.
Mindig van mit csinálni, más kérdés, hogy lusta vagyok hozzá és inkább "unatkozom". Tényleg buta dolog.^^"

Hime-chan

emlékek

Ahogy nézelődtem a régi képek és számok között, találtam egy két olyan dolgot amihez rengeteg kedves emlék fűződik..Igen sok ilyent találtam, de találtam olyant is ami régi sebeket tépet fel. Szinte már el is felejtettem mégis most újra itt van és csak ezen jár a buksim.

De ezzel együtt jött a többi is. Ezer éves sérelmek, csalódások...

Most elég ramatyul érzem magam mind emiatt.   Sebezhetőnek, védtelennek, mintha bármelyik percben összeeshetnék és nem kelnék fel többet.

De ugye ezt nem tehetem, hogy nem kelek fel.. Még ha fáj is, de már nem pazarlom a könnyeimet ilyesmire.

Hime-chan

Búúh

Unatkozom.. de tényleg nagyon. Semmiben nem lelem a boldogságomat..
Már csináltam mindent. Olvastam, takarítottam, még netes játékokkal is játszottam pedig nem szeretem őket és mégis semmi. Egy ideig óráig minden leköt utána meg semmi. Úgyhogy most így nagy unalmam közepette ide is pötyögök kicsit.
Na lássuk mi is történt velem mostanában ami említésre méltó:
1. Szakítottunk Déwel. De mondjuk ez várható volt. Hogy miért? Pofon egyszerű... Részemről már egyáltalán nem volt meg a nagy rózsaszínfelhős szerelem és így csak nyűglődtünk. Másrészt, hiányzott az, hogy a családommal legyek, na meg persze a barátaimmal. És így, hogy szingli vagyok most úgy érzem van minden olyanra időm amire az elmúlt majdnem fél éveben nem volt.
2 . A fentiből kiindulva van időm a barátaimmal is lenni, így pl szombaton volt Shibuyán. Nagyon frankó kis buli volt, kicsit a régi időket idézte a "kezdetetek". Táncoltunk Buskával meg ChikyPvel :) Alapoztunk előtte Aurélnál :) Élveztem az egészet. Bár volt egy kisebb összeszólalásom Sütivel... Azóta nem is nagyon beszéltünk egymással. De nem fogom senkinek sem hagyni hogy olyannal vádoljon ami nem igaz... És azok amiket ő mondott nekem ... nos fogalmazunk úgy hogy nem kicsit túlspilázta...
Ami még a szombatban pozitívum volt, hogy tudtam beszélgetni olyan emberekkel akikkel eddig maximálisan csak köszönő viszonyban voltam. Nem hittem volna soha, hogy majd pont Ő tőle kapok szerelmi tanácsadást, na de van ez így :D
3. Buskával is egyre többet beszélünk, aminek nagyon örülök. Egy ideig nagyon elvolt tűnve a gyöngyöm, de most újra van *-* Ráadásul jobbnál jobb animéket mutat n_n
ő volt aki azt mondta, hogy nézzem meg a K-Project-et *----------* Igaza volt. Gyönyörű grafika, jó kivitelezés, izgalmas sztori na és persze egy izgalmas csavar mindebbe :D

Így tömören szerintem ennyi...
~Hime-chan~