Megrepedt szív?:/

Az életnek mindig voltak kegyetlen dolgai.
Az emberek sem éppen arról híresek, hogy észre veszik a másikat, bár ez a mondat nem mindenkire vonatkozik, hiszen vannak akik figyelnek másokra és azok érzéseire.
Nekem pedig hihetetlen képességem van kifogni azokat az embereket, akiket nem érdeklem vagy észre  sem vesznek. :)

Tegnap úgy indultam neki munka után az estének, hogy hihetetlen jót fogok bulizni és ezt a tervemet senki nem fogja tudni elrontani.
Hát igen így gondoltam aztán pedig szépen sorban történtek a dolgok amik nem kicsit viseltek meg.
Az első ilyen volt hogy majdnem egy órát ácsorogtunk a Blaha Lujza téren, mert egyesek nem képesek otthonról időben elindulni, vagy ha mégis akkor nem mer feljönni az aluljáróból, nehogy eltévedjenek. Már ez így önmagában is agyrém

Aztán megjött szívem választottja csont részegen, rohadtul leszarta, hogy egyáltalán élek. Mindenki más többet foglalkozott velem mint ő.... De hát tudom milyen nem baj ezt még túlélem. Csak az vágott nagyon szíven, hogy egész este egy szőke p*csával rohangált, őt ölelgette és engem tényleg még csak ember számba sem vett. Volt egy olyan, hogy ő ment volna be én meg megakartam ölelni aztán korrektul félre lökött hogy majd később. Nagyon édes... :/

Mikor rosszul volt rohangáltunk utána, de még csak egy köszönöm-öt sem nyögött ki. Ennyire láthatatlan lennék? Ennyire nem veszi észre, hogy szeretem? Vagy csak nem akarja, hiszen rajta kívül mindenki tudja és látja rajtam .... És miután kibőgtem magam, épp hogy megnyugodnék, oda állít elém a szöszivel és elkezd jó pofizni... Számomra ez kicsit -nagyon- ütött....

Pöpet cefetül érzem magam, de majd kiheverem....

Egy régi dolog vége és egy új kezdete

Az emberek kiket barátaimnak mondtam ismételten bebizonyították, hogy bennük is lehet kurva nagyot csalódni. Erre jobb szó nincs.... Gusztustalanul kibeszélnek a hátam mögött én vagyok a szar alak, mert hagyom szerencsétlen srácot "kételyek" között szenvedni és nem mondom meg neki, hogy esélye sincs nálam.
Hát persze.. nem is én voltam aki két éve szinte minden nap elmondta neki, hogy N-E-M. Tényleg én a démonok királynője hagyom had szenvedjen hiszen ezt élvezem....

Undorító...

Ennyire ismernek a "barátaim" csodálatos komolyan...
Te veled meg nem tudok mit kezdeni drága. Haragszom rád, hogy nem érted a nemet és piásan még meg is kevered a szart, majd mintha mi sem történt volna mosolyogsz a világra.
Próbáltam szép szóval, próbáltam elmagyarázni, úgy látszik, hogy ez nem jött össze.

Már rég óta gondolkoztam rajta, ha nem tudsz normálisan a barátom lenni és nem tudod elfogadni a visszautasítás, akkor ez lesz a végső megoldás.. Úgy érzem jobb lesz neked is nekem is ha hosszú ideig nem keressük egymás társaságát semmilyen formába.

Köszönöm amit értem és a családomért tettél, de ez nem egy fent tartható állapot. Nehéz lesz meg minden tudom, de majd szépen kihevered ezt a két évet és találsz magadnak valaki hozzád illőt, olyant aki úgy szeret ahogy te is szereted őt.

Igaza volt nagymamámnak... : Barátok nincsenek csak baráti pillantok vannak :)
Nem kell senkinek magára vennie, ezt a mondatott, ez csak így eszembe jutott, ahogy írtam a fentebbi sorokat.

Úgy érzem ez ismét egy korszak lezárása, de nem érzem szomorúnak magam, talán csak megbántottnak, hogy ennyire mellé nyúltam a dolgoknak. De hát minden egyszer véget ér, de ahol egy valami véget ér ott egy új dolog kezdődik, nem de?:3
Mosollyal az arcomon fogok bele vágni az újba.

Meguntam, hogy olyan emberek miatt sírok és fájdítom a fejem, akik semmit nem becsülnek és akiknek semmi se szent.

Úgy érzem ezzel is csak erősebb lettem.. és még valami...

"Hova lett a régi Hime?"

Hisz ti tüntettek el mind azzal amit tettetek, hogy beletiportatok a valóságba.
El kell fogadni, a helyzetet, hisz egyszer mindenki felnő....

....

....

....

vagy még sem ?*o*

*indul Sohaországba, Milord velem tartasz?? :P*

Himisztikus Hime-chan  n_n

A hét utolsókét napja számomra teljesen borzalmas volt!
Az iskola kötelezett minket, hogy el kell mennünk egy drogokról szóló előadásra, amivel alapvetőleg amúgy semmi gond nem lett volna.
DE előadás helyet egy nyolc termes kiállítás fogadott minket. Miden teremben más és más témával kapcsolatos dolgok.
Még élek nem fogom elfeledni azt a szörnyűséget amit ott láttam...Az első terem a családon belüli erőszakot boncolgatta. Hogy meg értsük, hogy miről van szó,videón piciny gyerekeket mutogattak akik brutális módon össze voltak verve...A másik teremben a videó egy kisfiúcska gondolatai az apukája felé... Nos nekem ez a téma elég instabil így egy két percnél tovább nem is néztem... Átmentem a másik teremben, hogy majd ott lenyugszom egy kicsit. Hiba volt... A falat egy óriás plakát díszítette... amin egy talán velem egy korú lány volt, karjai között egy szétmarcangolt embrióval... Igen ez a szoba az abortuszról szólt, de én nem voltam hajlandó ennél többet nézni ebből a beteges kiállításból!

Megkértem osztálytárnőm, hogy kísérjen ki, összekaptam a cuccomat, és elindultam a nagy világba... Fogalmam sem volt, hogy hirtelen hova menjek, kihez szaladjak aki majd megnyugtat egy kicsit. Végül Gergőnél kötöttem ki, ő neki sikerült mosolyt csalni arcomra...

Másnap az iskolában elmesélték a többiek, hogy mi volt a továbbiakban.
Az abortuszos videó mindenkit mélyen megérintett, sokan azt mondták, hogy undorító volt amit láttak, de leginkább szívszorító, hogy a videó alatt folyton hangos gyerek sírás ment.

Végig hallgatni is szörnyű élmény volt, nem bántam meg hogy leléptem.

Jó ötletnek találtam, hogy a fiatalokat fel kell világosítani, ezzel semmi probléma nincs... de ez a módszer.. ez kegyetlen. És tőlünk sokkal fiatalabbakat akarnak ide vinni! Előre sajnálom őket....

Viszont, hogy ne csak a rosszat jegyezem le... Sikerült letöltenem a the GazettE összes kislemezét és albumát *____________________________________*
Így most Hime-chan iszonyat boldog :3

Ma nem történt semmi izgalmas az iskolának nevezett létesítménybe.
Viszont itthon annál inkább, vagyis hogy teljesen pontosak legyünk, kicsit besokalltam.

Rendben van, hogy nyitott vagyok és segítek mindenkinek, ha kell tanácsot adok meg minden, de van egy pont amit nem kéne senkinek átlépnie. Rendben van a dolog,hogy néha segítek... na de hogy folyton enegem használjanak lelki szemetesnek kicsit sok. És mikor szóvá teszem, hogy éppen fáradt vagyok nem érek rá stb, én vagyok a szemét láda.... Meg kell rám sértődni meg minden ilyesmi... Nem igazán érdekel.
Ez még a jobbik verzió....

De van a másik véglet aki meg helyettem akar még levegőt is venni...Mi történt miért, ilyen vagyok? Miért ezt írtam miért azt írtam?... Ezek a piócák... ezek a legrosszabbak.. az energia szintemet képesek pillanat alatt mínuszba küldeni.

Úgy hogy úgy döntöttem, hogy a lelki segély szolgálat mostantól hivatalosan is ZÁRVA tart.
Köszönöm mindenki megértését :D

Vannak erre a szakmára hivatalos emberek kiképezve, kéretik őket felkeresni engem pedig békén hagyni. Éppen elég bajom és gondom van nekem is.

Meg kell küzdenem az iskolával, az utazással, a rémálmokkal.... nem kell még más lelki baja is a nyakamba ^^

Hime

Balszerencsés Bálint nap

A nagy nap, mely a szerelmet jelképezi a pároknak, másoknak pedig egyszerűen csak kedd... Én is utóbbiak népes táborát ékesítem.. Nem tudom átérezni ennek a napnak a csodáját.
És ha így megy nem is fogom... Ma is alakítottam, hiszen hű társam a balszerencse ma sem hagyott cserben.

Testnevelés óra, újfent a kondi teremben száműzve.
A radiátor mellé telepedve beszélgetünk és telefonoztunk, mikor egyszer az egyik gépet meglökte egy kintről érkező.Ennek az lett a következménye, hogy azt vettem észre hogy éles fájdalom hasít bal vállamba..és eldőlök.. Egy pillantra az összes csillagot láttam magam körül >_<
Mikor kicsit enyhült a fájdalom körbe néztem és láttam, hogy az egyik kondigép része csapódót 2 cm-re a fejem mellett a vállamba...
Kegyetlen fájdalom volt és van is.. és az iskola orvos azzal nyugtatott, hogy nem tört el...erre magamtól is rájöttem xD
Ez így már jó indítás volt.. és ezt tetőzte hogy a hóban elcsúszva megrándult a bokám is xD
Aztán történt még egy két dolog de inkább nem részletezem mert sértődés lesz belőle-.-

Szeretnék egy kis csendet

Tegnap találkoztam Chrissel.

Elmentünk kávézni és közben beszélgetünk, elmondott egy két dolgot és én is neki, kölcsönösen próbálunk a másikon segíteni.

De úgy érzem ez mind hibába van, legalábbis a felém irányuló segítség.

A hétvége után magamba zuhantam, bár pontosan nem értem miért, de gyötörnek a kétségek. Nem látom elég tisztán a dolgokat.

De talán a legnagyobb probléma, hogy magamban nem hiszek. Nem érzem, hogy elég erős lennék mindhez amit az élet elém állít,hogy le tudnám győzni az akadályokat és várni.

Várakozás... mindig csak várni és várni. Vajon megéri vagy igaza van másoknak és egyszerűbb lenne tovább lépni. Nem tudom.... A lelkembe dúl a vihar, a viszály.

Az eszem azt mondaná, hogy igen is tovább kel lépni, nincs időm várni... Na de a szívem... ő marasztal és nem enged.

Ez már egyszer szomorú véghez vezetett és ahogy közeledik a február 12, egyre jobban gyűlnek a felhők a fejem felett.

Miért ilyen bonyolult minden?

Tegnap este ez a szám egy kis békét hozott zajos lelkemnek... Gyönyörű...

A csend.... erre vágyok most a legjobban. Egy kis egyedül létre.... Semmi másra

Hime