A hét utolsókét napja számomra teljesen borzalmas volt!
Az iskola kötelezett minket, hogy el kell mennünk egy drogokról szóló előadásra, amivel alapvetőleg amúgy semmi gond nem lett volna.
DE előadás helyet egy nyolc termes kiállítás fogadott minket. Miden teremben más és más témával kapcsolatos dolgok.
Még élek nem fogom elfeledni azt a szörnyűséget amit ott láttam...Az első terem a családon belüli erőszakot boncolgatta. Hogy meg értsük, hogy miről van szó,videón piciny gyerekeket mutogattak akik brutális módon össze voltak verve...A másik teremben a videó egy kisfiúcska gondolatai az apukája felé... Nos nekem ez a téma elég instabil így egy két percnél tovább nem is néztem... Átmentem a másik teremben, hogy majd ott lenyugszom egy kicsit. Hiba volt... A falat egy óriás plakát díszítette... amin egy talán velem egy korú lány volt, karjai között egy szétmarcangolt embrióval... Igen ez a szoba az abortuszról szólt, de én nem voltam hajlandó ennél többet nézni ebből a beteges kiállításból!

Megkértem osztálytárnőm, hogy kísérjen ki, összekaptam a cuccomat, és elindultam a nagy világba... Fogalmam sem volt, hogy hirtelen hova menjek, kihez szaladjak aki majd megnyugtat egy kicsit. Végül Gergőnél kötöttem ki, ő neki sikerült mosolyt csalni arcomra...

Másnap az iskolában elmesélték a többiek, hogy mi volt a továbbiakban.
Az abortuszos videó mindenkit mélyen megérintett, sokan azt mondták, hogy undorító volt amit láttak, de leginkább szívszorító, hogy a videó alatt folyton hangos gyerek sírás ment.

Végig hallgatni is szörnyű élmény volt, nem bántam meg hogy leléptem.

Jó ötletnek találtam, hogy a fiatalokat fel kell világosítani, ezzel semmi probléma nincs... de ez a módszer.. ez kegyetlen. És tőlünk sokkal fiatalabbakat akarnak ide vinni! Előre sajnálom őket....

Viszont, hogy ne csak a rosszat jegyezem le... Sikerült letöltenem a the GazettE összes kislemezét és albumát *____________________________________*
Így most Hime-chan iszonyat boldog :3