Szombat hajnalban történt az incidens...
Buskával a Ferenciek terén vártuk az éjszakait, hogy kijussunk a Keletibe.,de miután a busz közel fél óra múlva jött, ezért bementünk a közeli Match-ba, venni magunknak reggelit. Mikor beléptünk az üzletbe, két fura faza igen megnézet minket és füttyögettek is, de nem tanúsítottam neki, komolyabb figyelmet. Addigra már annyira fáradt és éhes voltam, hogy hihetetlen. Mikor kiválasztottam, hogy mit szeretnék, elindultam előre, hogy kifizetem, de Buska elkaptam a kezemet, hogy már pedig ne menjek sehova, mert a két fickó aki a bejövetelünkor bámult minket még mindig ott állnak a bejárati ajtóban, és azt nézték egészen eddig, hogy mit csinálok a polcok között, Mondani sem kell szerintem, hogy egy kicsit megállt bennem az ütő. Beljebb húzodtunk a polcok közé, hogy ne lássanak minket és még én pánikba zuhantam, Milord próbált értelmesen gondolkodni. Végig telefonáltunk, minden lehetséges ismerőst, de senki nem vette fel, végül Gergőt hívtam. Imádkoztam, hogy felvegye a telefont,és hála istenek felvette. Csak közben az egyik csávó bejött a boltba és minket kereset, mi meg próbáltuk Gerinek halkan elmondani, hogy bajban vagyunk.... Szerencsére azonnal elindultak és közben a biztonsági őrnek is feltűnt, hogy nincs rendben valami. Nagyon rendes pasi volt, ő figyelte a két emberkét, hogy merre járnak és éppen hol várnak ránk. A végén már az is szóba került, hogy a hátsó ajtón engednek ki minket, de ez elvetésre került és megvártuk Gergőt és az apukáját.
Életem leghosszabb negyvenöt perce volt... pánikroham szélén állva....Még jó, hogy Buska ott volt <3
Rég örültem bárkinek is ennyire mint akkor Gerinek és az apukájának.
Nem tudom, hogy lehetne megköszöni nekik hogy hajnalban eljöttek értünk és még a Keletibe is kikísértek <3
Geri a mi hősünk, köszönjük :)
Hime
Buskával a Ferenciek terén vártuk az éjszakait, hogy kijussunk a Keletibe.,de miután a busz közel fél óra múlva jött, ezért bementünk a közeli Match-ba, venni magunknak reggelit. Mikor beléptünk az üzletbe, két fura faza igen megnézet minket és füttyögettek is, de nem tanúsítottam neki, komolyabb figyelmet. Addigra már annyira fáradt és éhes voltam, hogy hihetetlen. Mikor kiválasztottam, hogy mit szeretnék, elindultam előre, hogy kifizetem, de Buska elkaptam a kezemet, hogy már pedig ne menjek sehova, mert a két fickó aki a bejövetelünkor bámult minket még mindig ott állnak a bejárati ajtóban, és azt nézték egészen eddig, hogy mit csinálok a polcok között, Mondani sem kell szerintem, hogy egy kicsit megállt bennem az ütő. Beljebb húzodtunk a polcok közé, hogy ne lássanak minket és még én pánikba zuhantam, Milord próbált értelmesen gondolkodni. Végig telefonáltunk, minden lehetséges ismerőst, de senki nem vette fel, végül Gergőt hívtam. Imádkoztam, hogy felvegye a telefont,és hála istenek felvette. Csak közben az egyik csávó bejött a boltba és minket kereset, mi meg próbáltuk Gerinek halkan elmondani, hogy bajban vagyunk.... Szerencsére azonnal elindultak és közben a biztonsági őrnek is feltűnt, hogy nincs rendben valami. Nagyon rendes pasi volt, ő figyelte a két emberkét, hogy merre járnak és éppen hol várnak ránk. A végén már az is szóba került, hogy a hátsó ajtón engednek ki minket, de ez elvetésre került és megvártuk Gergőt és az apukáját.
Életem leghosszabb negyvenöt perce volt... pánikroham szélén állva....Még jó, hogy Buska ott volt <3
Rég örültem bárkinek is ennyire mint akkor Gerinek és az apukájának.
Nem tudom, hogy lehetne megköszöni nekik hogy hajnalban eljöttek értünk és még a Keletibe is kikísértek <3
Geri a mi hősünk, köszönjük :)
Hime
