Sajog a szívem

Hihetetlen, hogy egy év alatt három személy így össze tudjon zavarni. Úgy érzem a szívem apró darabokra tört és javíthatatlan

1.Személy:
Mikor először láttam, nem is gondoltam arra, hogy a későbbiek folyamán, olyan heves érzelmeket fogok iránta, mint addig senki felé. Mégis... pár beszélgetés, camozás, telefonálás meghozta az eredményét. Teljesen bele szeretem. Számtalanszor nevetem és sírtam miatta a nyár folyamán... mégis úgy érzem, hogy a gyűlölet mellett még mindig ott bujkál az az édes érzés. Mikor nem régiben megkaptam a blogbejegyzést, hogy meghalt a szívem darabokra tört és azóta is a porban hánykódik. Nem tudok magammal mit kezdeni. Aztán egy buli során megismertem őt.
2.Személy:
Mikor Shin-chan-nal találkoztam vele nem is gondoltam, hogy bármi is lesz. De aztán az este folyamán minden megváltozott, és ezt mind egy láncnak köszönhetem? A buli után én nem számítottam semmire, de a következő buliban.... Huh istenem.... beleszeretem pedig tudom, hogy tiltott gyümölcs.>.< DS után pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Annyira tudtam, hogy nem szabad mégis...Mit kezdjek most magammal? A barátnőjét miattam nem fogja  elhagyni hiszen szereti. Felemésztenek a kétségeim... Egyszerűen megint hülye vagyok... Miért nem tudok mindent magam mögött hagyni? :'(
A 3. Személy:
Ő a legfurcsább vagy inkább érdekesebb? Nem tudom... azon a bulin nem volt semmi, szinte nem is beszéltünk csak másnap reggel a konyhában...Mégis benne is megfogott valami és azok amiket írt... *sóhaj* nem tudom... róla se tudok szinte semmit... Mégis itt  motoszkál minden szava a fejembe T_T

Ez annyira patt helyzet Az első személyt szó szerint gyűlölve szeretem a második személyt szeretem és alig várom, hogy csak egy kicsit is vele lehessek a  harmadik személy meg egyszerűen homály.. nem tudok róla semmit mégis... meddig fog ez még így menni?:'(

Hime

Merii Kurisumasu

Vagyis Boldog Karácsonyt mindenkinek^^

A szent este nálunk érdekesen telt. Az eleje szép volt a vége a legrosszabb..

De kezdjük a reggellel. 7 óra alvás után arra a mondatra keltem, hogy Micimackó XD

Mondhatom csodás volt..Felkeltem beültem gép elé és megnéztem facen a leveleket nevetem egy jót és egy órás szenvedés után felöltöztem. Utána elmentem anyuval a kajáért, majd ahogy hazajöttünk neki álltunk összerakni a fát. Ugyanis nekünk minden évben olyan fánk van amit gallyakból kell összerakni. Az első "remek" művünkön annyira kiakadtam, hogy az hihetetlen.Mérgemben megkértem Sanyit, hogy hozzunk még ágakat. Ezek után sokkal szebb lett a fa. ^^ Anyuval ketten díszítettük fel.

Délután mentünk papámékhoz karácsonyozni. Első neki futással itthon hagytuk a krémest amit csináltam, de anyu haza jött érte. Mikor mindenki ott volt neki álltunk enni. Komolyan annyit ettem, hogy félő volt kidurranok xD.Kaja után pedig 10 perc alatt eltüntették a krémeseket xD szóval rossz nem lehetett.
Még beszélgetünk egy kicsit, majd haza jöttünk. Itthon is volt ajándékosztás. ^^

Parfümöt és testápolót kaptam Anyuéktól :)

 

Ezt pedig Sütitől kaptam ^^

 Olyan este 7 magasságában átjött Süti és meg csodáltam új ruháit és kipróbáltuk a vp-jét *-*

Bő két órát volt itt de nagyon jól elvoltunk.
Aztán jött az este kellemetlenebb része... Apám miatt mindenki hívogat, hogy mikor megyünk. De hát én nem tudok csodát tenni, ha ő nem mond nekem semmit T_T
Ráadásul az egész napos idegesség, és minden egyéb kirobbant rajtam mikor próbáltam Busival időpontot egyeztetni. 29. előtt semmikép nem tudunk találkozni így amit megígért se tudjuk megvalósítani. Kicsit emiatt kiborultam..de pont egy rossz embernek. Mert, hogy én ki vagyok... olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami nem is igaz.
"Úgy beszélsz az emberekkel, mint akiket a seggedből rángattál ki!
Hangzott el a kedves mondat. Hát csak gratulálni tudok neki, hogy ennyire ismer. :/
Meg a másik. Életemben egyszer mondok vissza egy találkozott a családom miatt és azt is az orrom alá  dörgöli?
Szerintem az én egy lemondásom/halasztásom kicsit eltér az ő/övéktől.. de nem idegesítem magam rajta.

Van helyette más aki ideglejen. Közeli családtag, aki cseszik fel venni a telefon ha keressem, és mamától tudtam meg azt a nyamvadt időpontot is. De legalább tudom, hogy holnapra, hogy kell készülni.

Facen letiltották a levelezési funkciómat ugyanis túl gyorsan, küldtem, túl sok levelet. Így most egy pár napig nem tudok a levelekre válaszolni.

És itt van még kép arról az ajándékról amit  osztálytársnőmtől kaptam:

 Hime

Szerelem??

Igen azt hiszem elmondhatom, hogy teljesen belezúgtam. Édes  és keserű egyben ez az egész, de talán majd idővel megváltozik. Addig pedig őrlődök az érzelmek tömegében.

***

Jó szünetnek nézek elébe. Ezt a hetet a karácsony miatt itthon töltöm, de utána csak Pesten leszek ^x^

29-1-ig buli van *-* Alig várom, de erre az időre nagy valószínűséggel valakihez beköltözöm, mert lehetetlen lesz megoldani, hogy mindig haza rohanjak. Szép lesz és már alig várom. A karácsonyi ajándékok, hát az most egy tepsi süteménnyel és itallal lesz megoldva. Úgy is közösségben élünk =D

***

Au-nii most mutatta, hogy mit talált facen az animax-eseknél *-*

~Hime~

Con és After

Tegnap volt Animekarácsony. Reggel izgulva keltem, alig tudtam eldönteni mit vegyek fel, de tekintve a rossz időre és a rossz egészségügyi állapotomra, maradtam egy egyszerű farmeres összeállításnál (: 

Elszaladtam még vásárolni, és ahogy én beléptem az ajtón annyi időm volt, hogy lepakoljam a szatyrokat Muffin már meg is érkezett. Közösen összepakoltuk a kellő dolgokat, majd elindultunk az állomásra. A vonat szerencsére egy percet sem késet^^ Út közben beszéltünk Chicky-vel aki mondta, hogy késni fog egy kicsit, de azt már nem tudtuk neki elmondani, hogy akkor a BurgerKing-ben megvárjuk...

Hamar a Keletibe voltunk ahol találkoztunk Gerivel és Cilivel. Már a buszmegállóban voltunk, mikor Yume-től kaptunk egy visszahívót. Felhívtuk és azt kérte várjuk meg nem sokára ideér. teljesítettük a kérését bevártuk és együtt mentünk Blahára. Beültünk a kajáldába megvettük a kis kajánkat, Geritől kaptam forrócsokit (L) Mikor végeztünk a kajával, már kezdtünk aggódni, hogy ChickyP-ről semmi hír. Süti felhívta és kincsem sírva közölte a telefonban, hogy azt hitte ott hagytuk így elindult, de szerencsére csak egy megállóval volt messze mint az eredeti hely. Visszajött hozzánk, megvigasztaltuk, majd együtt végre teljes létszámmal indultunk el Millenáris felé. :) Rengeteget nevetünk és meg is fagytunk, de kiértünk *-*

Sütivel rögtön kiszúrtuk az ismerősöket, de ami meglepő volt, hogy Buska is délelőtt került ki ! 

Kiderült, hogy hamarabb végzet és ezért. Most nem voltunk annyit együtt, de így is nagyon jó volt a hangulat. Megint próbáltam ruhát *-* 

Voltak kisebb nagyobb kiborulások, viták, de most nálam is eltört a mécses... Tisztábban vagyok vele, hogy neki ő az első, a legfontosabb. De mikor ezt látnom is kell, az felér egy fizikai kínzással... Nem is bírtam, felpattantam Zsolti mellől és kimentem cigizni. Au-nii jött velem, kicsit segített elterelni a gondolataimat. Mikor a vigit elszívtuk visszamentünk, hülyéskedtem egy kicsit a többiekkel, beszéltem Buskával és Gerivel is erről a kisebb kirohanásomról. Végül nem sokkal a con vége előtt meghívtak/megengedték, hogy mi is mehessünk after partyra.^^ A villamos megállóban a csapat két felé szakadt. Riu-ék mentek előre, mert házigazdánk rosszul volt, mi pedig maradtunk Shinnel és vártuk Davet. Egy bő órát ácsorogtunk a mamut előtt, mire ő méltósága megérkezett. ja igen és közben ki lettünk küldve a plázából, mert nem néztünk ki a biztonsági őr szerint normálisan.Mikor megérkezett a mi kis elveszett pincérünk elindultunk szállásunk felé. Az út beszélgetésben gazdagon telt. Megérkeztünk, lecuccoltunk, zenét hallgatunk, és elküldtük a srácokat a Tescoba, vásárolni. Au próbálta valami vacsorafélét varázsolni és a hozzávalókhoz képest finomat alkotott.^^ Chicky-vel, Riu-val, Sütivel, Szilvával, Jackkel, és Itachi-val sokat táncoltam x3 Jó volt:D Aztán utóbbi kis báránykát többször állítottam meg,hogy ne merjen haza menni. szerencsére hallgatott rám. 

A buli elejétől szegény Kazunak fejfájása volt :/  de szerencsére hajnali kettőre elmúlt. Kisebb nagyobb össze

zördülések is megestek, többségük, hamar megoldódott. Fél három körül Miyaviék elmentek ismét éjjel-nappaliba én pedig elaludtam. Nem sokkal később ő is befeküdt mellém és átkarolt. Nagyon jó volt ismét így elaludni. Szép álmaimból egy érdes morgós bunkó hang riasztót fel aki a többiekkel " beszélgetett".

~Lucifer~

Nem értette senki hogy fél négykor mi a jó égnek jött, mikor nem is hívtuk, plusz késő is volt. Valahogy most én se tűrtem jól és kiosztottam, majd utána elhelyezkedtem és újra megpróbáltam elaludni, de nem jött össze. Felkeltem és Itachi mászkált a szobában kissé kómásan, hogy tíz perc múlva haza megy. Nem engedtem, nem engedtük.Végül az ölemben aludt el. Ám mikor egy fél óra után én akartam édeske lábán elaludni szólt, hogy ne, hanem inkább feküdjünk le normálisan. A kis feketét nagy nehezen betuszkoltuk a fal mellé, én feküdtem pulcsiban középen és ő mögöttem. Miyaviék visszatévedtek és meghozták amit meg kellet de mi akkor már nem ittunk hanem aludtunk. Nekem ez néha nem akart menni, mert Zsoltika kicsit nagy hangerővel énekelt. >< Mikor már a zajok tompultak és azt hittem végre rendesen aludhatok, valaki ráfeküdt Itachira O_O  Miyavi volt, aki kijelentette, hogy ő aludni akar. Eddig nem is lett volna gond, csak, hogy engem összenyomott >< Végül megoldáskép felajánlotta, hogy akkor aludjak én ő rajta. Rendben, megfordított minket és ezzel a laza mozdulattal szegénykémet is lelökte az ágyról x"3 Innentől alvás, de volt két zavaró tényező:
Miyavi rettentő csontos
Meleg van.
Az elsőt egy kispárnával orvosoltam a másodikat pedig felső levétellel.^^ Most már tényleg aludtam. Felváltva Miya-nii-n és Itachin.

Reggel full kóma minden. Emlékszem egy Riu-ra aki piát követel és arra, hogy Héjacska főzött nekem kávét, majd, hogy a mosdóért versenyeztünk xD Megittam a kávém, visszamentem lefeküdni mellé. Tök aranyos volt, ahogy bújt meg minden. Nem sokkal rá beesett egy jégcsappá fagyot Shin is. bebújt mellénk a a takaró alá, így a két fiú konkrétan leszorított az ágyra. Csak még az egyik édesen aludt, addig a másikat bántotta valami, és ez be is igazolódott, mikor a Reila-n elsírta magát :'( Próbáltam vigasztalgatni, kisebb nagyobb sikerrel. 

Közben Clair neki állt nekünk főzni, de sajnos nem tudta befejezni így a végére Kazu és Dave vigyázott a kajára, én pedig mosogattam, és jókat nevetem ezen a két bolondon. Dave-ben kellemeset csalódtam, egész normális alak :) A délelőtt és a délután nagyobbik része film nézéssel, fetrengéssel, kaja készítéssel és takarításból állt. Süti egy órával hamarabb lelépet mint én, mert anyuja idegesen kereste már. Én csak a 16:35-sel mentem, Jött velem Kazu, Zsolti és Au-nii is. Tiszta ideg voltam, hogy lekéstem a vonatom és most egy órát fagyhatok a keletibe, mikor a fiúk nyugtatáskép azt mondták lehet, hogy késik. És milyen igazuk lett O_O 

Tíz perccel később indult a vonat mint kellet volna neki. ^^
A vonaton Süti felhívott, hogy nagy baj van, mert egy fél órával tovább ment a vonaton, ugyan is elaludt és Turán kötött ki. Mondtam neki, hogy hívja fel a szüleit és beszéljen velük, de a reakció, csak annyi, hogy menjen majd haza.Szegénykém nagyon ki volt bukva, és azóta semmihír felőle :S

Értem anyuék lejöttek az állomásra és mostanságra teljesen hulla vagyok, alig látok :S

Szóval most megyek is.

Hime

Rózsa és Liliom

Ezeket a virágokat kérem, ha meghalnék....
Ugyanis a mandulám berobbant, nem tudok se enni se inni,mert minden nyelés éles fájdalommal jár. A fejem szétszakad, lüktet rettenetes érzés. És hiába szedem a gyógyszert és a vitaminokat nem múlik. Itthon már nem maradhatok,hogy kipihenjem így holnap kénytelen leszek lehúzni 9. órát az iskolában.>< nem tudom, hogy fogom túl élni ezt azt egészet. 

De szombat este 8-ig ki kell bírnom,ha utána kipurcanok nem érdekel.^^

Ma Maya-val voltam SakuraZakában. Nagyon jó volt, beszélgetünk és sokat nevetünk.Megvettem Sütinek a Con jegyet, Maya vett magának nyakláncot. Utána elmentünk az Arénába melegedni, majd a kettes vonattal haza kellet jönnöm, mert ugye van mit tanulnom.....T_T És mióta haza értem csak rosszul vagyok, már aludnom is kellet^^"

Szar dolog.....
Hime

Harag magammal szemben

Haragszom magamra. Kifejezetten utálom magam azért, hogy nem tudom elfogadni az érzéseit, vágyait. Annyira szeretném, ha vele is miden olyan egyszerű lenne, mint a többiekkel.De valamiért ő különleges. Nem tudom feldolgozni a tényt, hogy Ő jelen pillanat egy vele azonos neműben lát biztospontot. Pedig tisztábban vagyok azzal, hogy lehet most tényleg boldog lenne, és ennek annyira szeretnék örülni de nem tudok. Egész este alig aludtam, attól függetlenül, hogy mennyire rosszul voltam. Nem ment. Csak forgolódtam és néztem a mennyezetet. Gondolataim szélsebesen cikáztak fejemben. Egy-egy régi emlékkép, foszlány, majd újra az az érzés, hogy lehet az már nem lesz úgy. Tudom, érzem, hogy ettől ő nem fog megváltozni csak két kanállal élvezi majd az életet de nem megy. Undorodom magamról, hogy pont felé vagyok ennyire alávaló aljas féreg. Tegnap Buskával sokat beszéltem erről, egyszerűen nem tudtam abba hagyni. Dőlt belőlem minden, ha érdekelte, hanem... Mindig ő az akit betalálok ilyenekkel... Gomen.

Szerinte már az is nagy előre lépés, hogy beláttam azt, hogy nagyon zavar ez a tény, és majd idővel megbékélek. De nekem erre nincs időm, addigra végleg elvesztem azt a maradék kis bizalmát is ami még maradt felém.Ő csalódott bennem, én csalódtam magamban. Ő talán megbocsát, de én magamnak soha sem.. Hisz,hogy mondhatom ezután barátnak magam, mikor ellene fordultam, elárultam,mikor talán a legnagyobb szüksége lenne rám..

Sajnálom édes, tényleg igyekszem...

Hime

zéró tolerancia

Egész máig azt hittem toleráns vagyok az emberekkel.Nem zavart idáig senki nemi beállítottsága, elfogadtam nem törődtem vele. Viszont az elmúlt napokban felütötte egy kósza hír a fejét egy közeli ismerősömről (férfi), miszerint mindkét nem felkeltette a figyelmét és elméje elég kusza emiatt. Először lesokkolt, utána ésszerű magyarázatot akartam rá keresni, hogy hátha még se és rosszul gondolja. De hiába minden kitart a ténynél, még akkor is ha ő maga is bizonytalan mindebben, hogy azzal az egy valakivel megtenné, még akkor is ha vele egynemű.

És itt a probléma velem. Nem tudom benyelni, hogy ilyen gondolat játszik a fejében, egyszerűen nem megy. A tudat, hogy bulikon kívül józanul lássam a saját nemével kiborít. Szörnyű ember vagyok, mert a fejemben megfordultak olyan gondolatok, hogy nem fogok tudni a közelébe maradni, úgy érzem akarva, akaratlanul is kerülném őt.........Annak ellenére, hogy bulikban én úgy azt megteszem.... Csak a  tudat, hogy neki ez mind komoly, nem is tudom milyen gondolatokat támaszt bennem. Az egyszer biztos, hogy csalódtam magamban, mert nem tudok elfogadni egy ilyen dolgot.

Hime

Hurikán

ez a nap is eljött. Kiborultam, azt hittem tovább tudom magam tartani, de most egyszerűen összeomlottam.

Mindig ugyan azt a szöveget mondják.
"Jaj drágám ha baj van csak egy telefon és szaladok"
És ha nincs baj? Akkor nem vagyok érdekes? Hát úgy látszik nem. Hónapok óta tologatnak.
"Sajnálom, dolgom van" vagy "Sajnálom, de nincs időm" 

Ezek a mondatok váltják egymást folyamatosan. Az elején még megértettem, elfogadtam. De mikor egymás után ŐK  maguk mesélték, hogy képzeld este XX személlyel milyen jó volt és tök sokat dumáltunk nevetünk...És ez napról napra hétről hétre ismétlődik, akkor az igen is szarul esik az embernek.
Én beérném egy röpke fél órával is, de nekik ez nem számít,mert mindig van valaki/valami ami nálam fontosabb. FÁJ! Eszméletlenül fáj. Nem olyan régen még együtt sétáltunk, ha nem is napi de heti szinten találkoztam velük. Most meg semmi. Egyszerűen mintha kitöröltek volna az életükből :'( Mostanság már csak buliban találkozunk vagy futunk össze huzamosabb időre de hát abba sincs semmi köszönet, mert mindenki illuminált állapotban van. Benne még élénken él a legutolsó NS-képei. Mikor egész estén át hívtak nevetve, hogy menjek, siessek hozzájuk bulizni, mert hiányzom. Mikor pedig oda értem... mintha szellem lettem volna...

Csak akkor minek hívogattak? :/

Állítólag szeretnek és fontos vagyok nekik de az utóbbi pár hónapban ezt még sem éreztem, -sőt inkább az ellenkezőjét.- Nem vették észre, hogy mennyire magamba zuhantam, vagy észre vették csak nem érdekelte őket? Nem tudom... De ma kiborultam.
Én mindig ott vagyok mikor van valami, nevetek velük még akkor is ha belül üvöltök a fájdalomtól. Felveszem a telefont hajnalban ha hívnak és meghallgatom ami nyomja kicsi szívüket..de ők?

Semmi..Nulla

Lassan "idegenek" többet tudnak rólam mint ők ketten... ez milyen már?

Szerintem sajnos ezek után is így lesz...

Geri neked külön  köszönöm, hogy segítettél megnyugodni, hogy meghallgattál és kicsit elterelted a gondolataimat. <3 még akkor is ha olyannal mint a mézes tej XD

Hime

Megvalósult rossz érzés

Már napok óta hiány érzetem volt. Nem tudtam, hogy mi lehet az oka, de rossz érzéssel töltött el. 

Nem rég rájöttem és most mosolyogva hullajtom könnyeimet.

Nem tudtok vele mit kezdeni vele egyszerűen jobban megérti magát. Egymásra találtak és én ennek örülök. Akarva akaratlanul, szándékosan vagy véletlen, mindegy. Át vette a helyem. Nem haragszom rá, mert örülök, hogy ilyen jól kijönnek, csak a tudat marcangolja lelkem kicsiny kis darabokra. Tudom, hogy szeret még csak már nem úgy és elmondása szerint a szívében különleges helyem van, csak már nem az első. 

Hime

Átok és Áldás

Beteg vagyok, de ez már nem is meglepő. Legújabb, hogy folyamatosan hányok ^^ Édes egy dolog. Tegnap voltam dokinál, kaptam tőle igazolást és gyógyszert. A tabletta, amit felírt álmosító hatással rendelkezik, aminek felettébb örülök, hiszen így is folyamatosan csak alszom ^.^

Na és az álmok, amik tegnap úgy betették számomra a kaput.

Szinte már nem is álmodok, csak alvásközben nem is olyan régi emlékek jönnek vissza.
Az első ilyen délután történt, akkor Alex volt a toppon. Minden ami egy nyár alatt történt és hozzá kötött újra felélénkült és mikor felkeltem, a szívem fájóan kongott. Nem voltam fent túl sokat talán csak két órát, de ez idő alatt annyit gondolkodtam, tépkedtem magam belülről, hogy teljesen lefáradtam. Ismét elmentem aludni remélve, hogy nem álmodok semmit. Csalódást okoztam saját magamnak. A második személy aki álmaimba kísértett Kazu volt... Végig pörgött a szemem előtt minden ami ezalatt a három buli alatt történt....>< 

Komolyan miért kell nekem mindig olyan pasit kifogni, akit nem érdeklem? O_O Meg vagyok átkozva..de ugyanakkor jó is, mert az érzés ami körül lengi a szívemet melengető... Igaza volt Gerinek.. Ez egyben átok és áldás... amit csak az idő tudd gyógyítani. 

Csak én már nem akarok többet várni! Elegem van, hogy mindig várok és várok.. Most és azonnal akarom, hogy elmúljanak ezek az érzések. De ha nem lehet őket elmulasztani, akkor valaki vagy valami mondja meg nekem, hogy hogyan lehet kiölni őket... mielőtt ők ölnek meg engem.

Hime

Mormota szindróma

hajaj nem tudom mi van velem... egész héten unatkozom és ettől folyamatosan álmos vagyok. Tegnap is este7-kor lefeküdtem aludni és reggel 3/4 5-ig aludtam. T_T

nagyon nem jóóó ez így.

Ma gyakorlaton halat filéztek O_O Szegény halak T_T Rendesen rosszul lettem mikor elkezdték őket agyon ütni pucolni vágni és kibelezni... Nem is igen nyúltam hozzá. Helyette reszeltem csokit, mosogattam, majd mikor már nem is hasonlított önmagára a halacska, csomagoltam xDD Kaptam is érte négyest :D Juj meg megkaptuk a dohányzó kulcsát, mehetünk cigizni-*-*  Haza fele szó szerint a szelek szárnyán közlekedtem, ha nem lett volna rajtam táska ami lehúzzon nem is kellet volna vonathoz sietnem. Egyszerűen haza szálltam volna XD

Délután volt itt Süti beszélgetünk, majd elment. Ráragasztottam a szerencsétlen aurámat..xD Azóta nincs semmi.

Háromkor lefeküdtem aludni és most keltem nem rég. 

Annyira rossz mert legszívesebben aludnék szilveszterig. Semmi nem történik, senkivel nincs semmi.... Nincs értelme ébren lennem. Vonz az ágy, a meleg paplan és az édes álmok, ahol igazán boldog vagyok ^^

Hime

Unatkozom

Már két napja egy folyamatosan unatkozom.Egyszerűen nem történik semmi és ez szörnyű T ˇ T 

Reggel korcsolyáztam egyet az állomáson, hála ennek a csodálatos időnek. Szerencsére nem estem el, csak ismételten megrántottam a bokám -.- Szerencsétlen egy csaj vagyok...

A suliban nagy unalom... semmi érdekes csak a szokásos. Bár matekon lebuktam a face-l igaz a tanárnő azt hittem zseb számolózok vagy sms-zek, de akkor is cikki volt :$ xD A többi óra megint eseménytelen volt, földrajzból feleltem.. Négyes lett. Aztán pénteken töri TZ, így csütörtökön nem tudok menni találkozni a csajokkal.T_T de Alízzal megbeszéltem, hogy szombaton csak az övé vagyok! Szegénykémet is hanyagolom..:S nem jó ez így. Sütinek írtam ma sms-t hogy nem akar e át nézni, de nem kaptam választ...Őt is ki kell békítenem. Aztán a szilveszteri nippon 2000 Ft lesz nagyon úgy néz ki >< Mondhatom nagyon örülök neki..de mindenféle kép ott kell lennem! De lehet, hogy emiatt Chibe-chan nem jöhet :S Valahogy meg kell oldani ezt is. Nincs szilveszter Chibe nélkül!!!!

Most pedig megyek gazdaság környeztet és franciát tanulni

Hime

Hétvége velük :)

Két és fél hét, talán az eddigi leghosszabb idő tartalom, mikor nem beszéltem Chibi-vel és tényleg úgy nézet ki, hogy minden veszik. De a család és a barátok összetartanak. Tegnap megtört a jég és mind ketten kimondtuk a bűvös szavakat. "Sajnálom, hiányzol".

Megbeszéltünk egy gyors találkozót, összekészültem és a kettes vonattal már mentem is. Ligeten leszálltam, találkoztunk majd együtt indultunk el Örs Vezér térre. Voltunk Árkádba, majd Ikeába. Jókat nevetünk, beszélgetünk. Megtaláltam álmaim konyháját *-* Végül megtaláltuk amit kerestünk. Chibi vett belőle hármat és neki álltunk kasszát keresni. Hát természetesen eltévedtünk xD Nagy nehezen kijutottunk, mentünk a metróhoz. Átmentünk Arénába, közben Chibi felhívta Simichii-t, hogy induljon el. 

A Burger King-ben vettem kaját magunknak, szívem megfoglalt helyet.Neki vetkőztünk az evésnek.Már elfogyott egy krumpli, mikor mondtam Chibe-nek, hogy hívja már fel Simichii-t merre jár.Kiderült, hogy ő már ott van és minket keres x"D Elmagyaráztuk neki, hogy merre vagyunk, nagy nehezen oda talált^^Megkajáltunk, majd kimentünk cigizni.. Vagyis én cigiztem ők meg járkáltak XP Szórakoztunk még a kabát leadással, majd elmentünk tescoba, ahol ismét ökörködtünk. Egyszer csak csörgött Chibi telefonja. Buska hívta, megbeszélték, hogy átjön ő is Arénába*-* Én mentem ki elé, szépen elkerültük egymást első neki futással, de végül egymásra találtunk.Épp Simichii-t és  Chibe-t kerestük, mikor csörgött a telefonom. Süti volt az, kérdezte, hogy itthon vagyok-e. Elmondtam neki, hol vagyok és kivel.Hirtelen változott meg a hang vitele de nem tudtam hova tenni. Hülyültünk még egy sort a Tesco-ba. Busival leléptem, had romantikázzanak a gyerekek...vettünk cigit, meg üdítőt és elindultunk a Keletibe. Milorddal nagyon egymásra találtunk xD ÉS isteni jó volt látni<3  Chibi haza jött velem. Útközben a patkányokkal szórakoztunk beszélgetünk, majd az utcán sétálva én sikítoztam Chibe pedig nevetett, hogy mikor fogok elesni.Zakózás nélkül haza értünk. 

Facen ráírtam Sütire..kisebb veszekedés lett. Elhanyagolva érzi magát, és tény hogy nem is hívom annyit mostanság, de sajnos a sok betegeskedésnek nagy az ára. Tanulnom kell.... Azt pedig ne vesse a szememre ha egy két pesti ismerőssel találkozom, iskola után. Az a két, három óra talán megengedhető. Isten igazából, ha nem számon kéri, hogy kivel miért és hol miért nélkül akkor nem is vesztünk volna össze... Kicsit jobban oda kell lelkemre figyelni, hisz mégis csak a legjobb fiú barátom.

Este nem bírtam elaludni. Egyszerűen nem ment. A fejem szét akar robbanni a torkom is iszonyúan fáj. Mire végre elaludtam, csörgött a telefon, hogy keljünk fel. Amúgy tök feleslegesen, mert végül nem mentünk papiékhoz.Unalmunkban már játszottunk xD Aztán Chibe elment az egyes vonattal, én pedig beszélgetem Kazu-val és Buskával. A délután full unalom volt. Szenvedtem a fejfájásommal és a többivel. Nem rég pedig neki kezdtem átnézni a gépemet, hogy mi az ami felesleges rajta. találtam még olyan lementet beszélgetést ami Conival volt. Ahogy olvastam a szívem belesajdult, de már nem azért mint rég. Most sokkal inkább a keserű tudat, hogy minden szava hazugság volt. Ahogy végig olvastam mindent, szépen kijelölgetem , majd egyszerűen kitöröltem. Szép lenne ha minden fájó emléket így eltudnék tüntetni....

És végül a Tesco-s őrületről képek:

1. Felső patkány: Heroin, Gazda Chibe
    Alsó patkány : Fű, Gazda: Hime+ a Nestea-s üvegem :)

 2. Simichii^^

 

3. Chibe és a Hello Kitty-s fülvédő

    

Hime

Közös számok

Kezdem a tegnappal.

Előző este nagyon jól aludtam és alig akartam ki kelni a meleg ágyból. De sajnos muszáj volt, mennem kellet laborba. Felöltöztem keresem a pénzt amit kértem buszra de az sehol nem volt O_O Majdnem frászt kaptam, hogy nem tudok át menni Gödöllőre, de végül papa volt olyan kedves, hogy átvitt. Időközben mamával is beszéltem, megegyeztünk, hogy megvárom odafent. Átértem kb 7:40-re és onnantól sorban állás. A fejem iszonyatosan fájt, de betudtam annak, hogy nem ettem még semmit. Nagyban várakozunk, mikor nagy csattanás a sorból. Egy fiatal várandós hölgy elájult, azonnal jöttek ki és vitték be szegénykét. Ezek után minden rendben. Bevették a papírom, aztán vártunk. Nem sokára megkaptam és újabb sorban állás. Volt mögöttem egy bácsika aki nagyon aranyos volt. Többször megkérdezte, hogy jól vagyok-e, megbókolt. Iszonyat jól eset^^

Oda bent kis híján rosszul lettem, mikor megláttam, ahogy épp csapolnak xD De túl éltem, mire kértem megjött mama is és együtt indultunk hozzájuk. Útközben kaptam enni, meg vett nekem cigit is a drága :)

Náluk főzőcskéztünk, meg megbeszéltük a karácsonyt. Megveszi nekem a Girugamesh koncert jegyet, de nem karácsonyra csak úgy. Azt mondta egy papír fecni nem ajándék. Ugyan ezzel én nem értek egyet, de ő tudja. Fél 11 magasságában rettenetesen elkezdtem fázni, és olyan fáradtság tört rám, hogy alig bírtam megállni a lábamon, így elmentem lefeküdni. Kettő körül keltem fel, ettem, majd vissza is feküdtem, mama meg elment a leletemért. Arra keltem, hogy valami hideg ér az arcomhoz. Mama keze volt, és nem volt hideg csak én éreztem úgy, mert csupa láz voltam. 39,5 fokos volt a lázam... Mondták, hogy maradjak de nem akartam. Így haza hoztak. Itthon el voltam. Este írtam, meg kerestem ChickyP-vel a közös számunkat. Ami azért volt érdekes mert mindig csak buliban van és általában annyira készek vagyunk olyankor hogy soha nem emlékszünk rá xD.Szóval előkerestem a játszott zenék listáját és nekiálltam keresni. A vicces, hogy kb az első tíz között meg volt és még meg is mutattam szívemnek de egyikőnknek se esett le, hogy meg van pedig vagy háromszor meghallgattuk. x"D Végül is egy bő óra után rájöttünk xD

Közben megtaláltam egy NewS-os számot aminek édesem elmondta a magyar szövegét, amiből én a következőt alkottam.
Én vagyok a borsó, ChickyP a héjam, aki szorosan rám tapad és együtt fogunk megrohadni, ami maga a gyönyör*-*

Aztán a mai nap:

Fél tízkor arra keletem, hogy anya nagyon mérges. Mint kiderült, az osztályfőnököm felhívtam, hogy túl sokat hiányzok és nem tudnak gyakorlati tantárgyból leosztályozni. Mondhatom csodás...

De megoldom minden kép.

Voltunk mamáéknál játszottam a kutyussal, majd délután haza jöttünk és neki álltam rendet rakni a szobámba. Nagy feladat volt. Találtam megint egy csomó mindent. 

-2009-s BKV jegyet.

-Rajzlapot és ceruzát.

-Fülbevalót amiről azt hittem elhagytam és még sok mást.

Aztán szerencsétlenkedtem egy sort. Viszem ki a fürdőbe a szennyes tartót, vak sötét mindenhol. Bemegyek és rögtön megfejeltem a szárító sarkát X"DDDDDDDDD 

Nagyon komoly volt. De érdekes, hogy mennyivel másabb a szobám. el lehet jutni az ajtótól a gépig, hegymászás és ruha rugdosás nélkül O_O

Miután befejeztem, beszélgetem Héjacskámmal, és Chibivel. ^^ 

Előbb lehetséges, hogy átjön az én sulimba, de ez még a jövő zenéje, bár én nagyon boldog lennék ha ott lenne*-* Olvastam blogokat meg face-ztem. Kommentben Chibivel hülyültem xD Tök jó volt.

Meg megállapítottam, hogy sokat változtam előnyömre. Régen ha valami bajom volt mindig hisztiztem törtem zúztam és mindenkit elküldtem a búsba. Mostanság nagyobb lelki nyugalmat add, ha ezeket az érzéseket kiírom magamból^^ 

Maya-val is lett közös számom a Shinee-Lucfer, Chibivel pedig T-ARA Bo Peep. ChickyP-vel meg ugye a Beast-Shock Buskával Hangry and Angry- Angelia

Ja meg még valami. Kitagadtak xD Elég vicces, de én nem fogok azért bocsánatot kérni, mert ő hülye volt és ok nélkül támadta a barátaimat. Egye meg amit főzött engem nem érdekel. 

Hime

Itt az idő~

A szobában sötétség és csend van, csak a gépek monoton csipogása hallatszik. Egyedül fekszem az egy személyes ágyban, miközben könnyes szemeimmel az ablakon bámulok ki.

Tudom, hogy ma éjszaka eljön értem. Tisztábban vagyok vele, érzem. De félek. Félek vele menni, úgy, hogy nem mondtam el Neked, hogy szeretlek. Mióta ide kerültem egyszer sem voltál bent, nem is kerestél. Fáj, hogy nem érdekel, hogy mi van velem, de megértem. De az időm egyre fogytában van, már csak egy óra és éjfél. Ő pedig eljön, és magával visz, és soha többé nem enged vissza hozzád, hozzátok.

Vajon hiányozni fogok neked, nekik? Hullajtotok értem könnyeket? Tiszta szívből remélem, hogy nem. Nem tudnám elviselni, ha miattam, áztatná könny az arcotokat. Sírtam én helytettek is eleget. Erőt veszek és feltolom magam az ágyban. Kezeim remegnek, ahogy rájuk támaszkodom, de most nem érdekel. Felülök, és az ágy melletti kisszekrényen kezdek keresgetni. A sötétben nehezen találom meg a papírt és a tollat, de miután meg van, lehajtom a kisasztal és ráhelyezem a papírt. Nehezen kezdek neki az írásnak. Kezem annyira remeg, hogy a toll, majdnem kiesik belőle, ráadásul láttásom is homályos könnyeimtől. Halkan szipogok, de kezem serényen jár. A toll serceg a papíron, ahogy utolsó gondolataimat rávésem. Kész van~. Lerakom az íróeszközt, és meredtem bámulom a lapot, miközben az óra elüti az éjfélt. Eljött az idő. Lágy szellő érint arcom, megérkezet.

Az ablakpárkányon ül, egyik lábát felhúzva figyel engem.

-Édes itt az idő.- suttogja mély hangján. Felé fordítom fejem, ránézzek. Ajkaimon halovány mosoly játszik, miközben arcomat még mindig könnyek borítják.

-Tudom, de félek.- Felsóhajt, leugrik és elindul felém. Megremegek, ahogy leül mellém, és kezét arcomra vezeti.

-Ne félj drágám, jó helyre viszlek. Ott már nem fog senki se bántani.- Kétkedve nézek rá, de nincs választásom. Bólintok és megfogom a kezét. Fel kell az ágyról, és engem is húz ki onnan. Ahogy csupasz talpam a hideg kővel érintkezik, ajkamat reszketeg sóhaj hagyja el. Most érzem ezt utoljára. Lassan haladunk az ablak felé. Már a párkányon állok vele, mikor kivágódik a szobám ajtaja. Ijedten pillantok hátra, és lesokkol a látvány. Te vagy az. Szaporán kapkodod a levegőt, miközben az ajtófélfát markolod.

-Nhem mhenj veleh!- kiáltod felém.- Nem hagyhatsz itt engem! Szeretlek.- Megindulsz felénk. A mögöttem álló srác türelmetlenül rántja, meg akarom, de felemel kezem jelezvén, hogy egy kis időt kérek. Csak amíg elmondom neki. Megtörlöm arcom, rád nézek, elmosolyodom.

-Köszönöm neked. Én is szeretlek.- Megfordulok, ajkaim még mindig felfelé görbülnek.

-Vigyél magaddal.- Kérem az ifjút, ő pedig magával ránt a sötétbe. Karjait derekam köré fonja, szorosan tart még lebegünk a semmiben.

A szobát halk szipogás tölti be. Meredten bámulja az ablakot, ahol az imént még az a lány állt, akit szeretett. Megtörli szemét, és az ágyhoz sétál. Remegve simítja végig a takarót. Leül rá, szemével körbe pásztázza a helyiséget. Megakad tekintette a kislapon. Elveszi, nézegeti, forgatja. Többször is végig olvassa, mire felfogja a sorok jelentését.

A levél a földre hull, ő pedig könnyeivel küzdve sétál az ajtó felé, miközben csak ismételgeti lelkét és szívét szorító kérdését.

-Miért nem jöttem előbb?

A kis papíros a padlón, őrzi a lány utolsó kérését.

” Szeretlek! Kérlek, emlékezz erre mindig!”

~Láz álmom volt, és az alapján írtam^^

Hime~

Okami

Jaj, nekem reggel milyen nehezen ment az ébredés. Fájt a torkom, de rettenetesen és hideg is volt, nem akartam ki kelni a meleg ágyból. Végül meg embereltem megembereltem magam, de a biztonság kedvéért írtam anyuval kikérőt második óra után. Oda kint hideg volt nagyon, és mikor leértem az állomásra, majdnem szívbajt kaptam, mert állt bent egy vonat ami a Keletibe ment.Előkaptam a telefonom de még csak háromnegyed volt, szóval ez nem lehet az én vonatom. Mint kiderült, a 6:20-as késett ilyen sokat. Szerencsére az enyém nem késett^^ Még a suliba mentünk, szinte teljesen megfagytunk osztálytársaimmal o.O Veszett hideg volt/van oda kint!!! Mikor mentem fel a harmadikra, megállított az osztályfőnököm, hogy valamelyik tanár megdicsért és, hogy ennek mennyire örül xD Ok~é. A francia órák unalmasan teltek, majd rohantam ki vissza Rákosra, hogy elérjem a vonatomat, ami szerencsére sikerült :)

Viszont mire az állomásra felértem mamáékhoz, az maga volt az örökké valóság :S Az amúgy 15 perces út most 45 perc volt >< Mire felértem, olyan voltam mint egy hóember. A délelőtt további fele melegedéssel és teázással telt. Beszélgetünk, meg kutyáztam, ugyanis mamiéknál is olyan kis kutya van mint nálunk és irtó aranyos kis dög *-*

Aztán haza jöttünk, itthon voltam egy kicsit majd 4:30-kor elindultam a dokihoz. Komoly 2 órát dekkoltam ott, mire megkaptam a beutalót. ><" Szörnyűű volt, annyi emberrel. 14 emberkét kellet kivárnom, és mire elszabadultam a rendelőből oda kint esett az ónos eső. Így haza felé csak hatszor akartam kitörni a nyakam és a csizmám sarkát. Nem volt épp vicces.

Aztán a napi dilemma:

Luciferrel nem tudom mi van, de tegnap belekötött Chibi-be és Buska-ba is amit nem nézzek jó szemmel.

Chibével szemben megakart védeni, de nem volt mire! Egyszerűen csak ő lát abban a mondatban bunkóságot, lenézést, pedig csak egy kedves idézet. 

Buskát kioktatta, amit édesem nem tűr jól és nem is csodálom. Ne Luc akarja eldönteni, hogy mit kivel, hogyan és miért csinál. Ha majd kíváncsi a véleményére úgy is szól, addig tartsa meg magának.

Az meg, hogy Chibi-vel miatta "békültünk Ki" röhejes. Mert nem békültünk ki, csak beszélő viszonyban vagyunk. Nem ugyanaz a kettő. Mindketten tudjuk, hogy sem a barátok, sem a család miatt nem tehetjük, meg, hogy teljesen elszigeteljük magunkat a másiktól. Szépen lassan talán egyszer majd lesz hasonló viszonyunk mint régen.

Aztán tegnap este még kicsit ki voltam lelkileg. Már megint bele esettem abba a hibába, hogy túl sokat képzelek bele a dolgokba, és ennek az érzésnek lett az eredménye a történet. Ritkán tudd valaki így összezavarni, de neki sikerült.De örülök, hogy kiderült, hogy csak " buli" vagyok. Kicsit könnyebb a lelkem.^^

Hime