Jaj, nekem reggel milyen nehezen ment az ébredés. Fájt a torkom, de rettenetesen és hideg is volt, nem akartam ki kelni a meleg ágyból. Végül meg embereltem megembereltem magam, de a biztonság kedvéért írtam anyuval kikérőt második óra után. Oda kint hideg volt nagyon, és mikor leértem az állomásra, majdnem szívbajt kaptam, mert állt bent egy vonat ami a Keletibe ment.Előkaptam a telefonom de még csak háromnegyed volt, szóval ez nem lehet az én vonatom. Mint kiderült, a 6:20-as késett ilyen sokat. Szerencsére az enyém nem késett^^ Még a suliba mentünk, szinte teljesen megfagytunk osztálytársaimmal o.O Veszett hideg volt/van oda kint!!! Mikor mentem fel a harmadikra, megállított az osztályfőnököm, hogy valamelyik tanár megdicsért és, hogy ennek mennyire örül xD Ok~é. A francia órák unalmasan teltek, majd rohantam ki vissza Rákosra, hogy elérjem a vonatomat, ami szerencsére sikerült :)
Viszont mire az állomásra felértem mamáékhoz, az maga volt az örökké valóság :S Az amúgy 15 perces út most 45 perc volt >< Mire felértem, olyan voltam mint egy hóember. A délelőtt további fele melegedéssel és teázással telt. Beszélgetünk, meg kutyáztam, ugyanis mamiéknál is olyan kis kutya van mint nálunk és irtó aranyos kis dög *-*
Aztán haza jöttünk, itthon voltam egy kicsit majd 4:30-kor elindultam a dokihoz. Komoly 2 órát dekkoltam ott, mire megkaptam a beutalót. ><" Szörnyűű volt, annyi emberrel. 14 emberkét kellet kivárnom, és mire elszabadultam a rendelőből oda kint esett az ónos eső. Így haza felé csak hatszor akartam kitörni a nyakam és a csizmám sarkát. Nem volt épp vicces.
Aztán a napi dilemma:
Luciferrel nem tudom mi van, de tegnap belekötött Chibi-be és Buska-ba is amit nem nézzek jó szemmel.
Chibével szemben megakart védeni, de nem volt mire! Egyszerűen csak ő lát abban a mondatban bunkóságot, lenézést, pedig csak egy kedves idézet.
Buskát kioktatta, amit édesem nem tűr jól és nem is csodálom. Ne Luc akarja eldönteni, hogy mit kivel, hogyan és miért csinál. Ha majd kíváncsi a véleményére úgy is szól, addig tartsa meg magának.
Az meg, hogy Chibi-vel miatta "békültünk Ki" röhejes. Mert nem békültünk ki, csak beszélő viszonyban vagyunk. Nem ugyanaz a kettő. Mindketten tudjuk, hogy sem a barátok, sem a család miatt nem tehetjük, meg, hogy teljesen elszigeteljük magunkat a másiktól. Szépen lassan talán egyszer majd lesz hasonló viszonyunk mint régen.
Aztán tegnap este még kicsit ki voltam lelkileg. Már megint bele esettem abba a hibába, hogy túl sokat képzelek bele a dolgokba, és ennek az érzésnek lett az eredménye a történet. Ritkán tudd valaki így összezavarni, de neki sikerült.De örülök, hogy kiderült, hogy csak " buli" vagyok. Kicsit könnyebb a lelkem.^^
Hime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése