Hurikán

ez a nap is eljött. Kiborultam, azt hittem tovább tudom magam tartani, de most egyszerűen összeomlottam.

Mindig ugyan azt a szöveget mondják.
"Jaj drágám ha baj van csak egy telefon és szaladok"
És ha nincs baj? Akkor nem vagyok érdekes? Hát úgy látszik nem. Hónapok óta tologatnak.
"Sajnálom, dolgom van" vagy "Sajnálom, de nincs időm" 

Ezek a mondatok váltják egymást folyamatosan. Az elején még megértettem, elfogadtam. De mikor egymás után ŐK  maguk mesélték, hogy képzeld este XX személlyel milyen jó volt és tök sokat dumáltunk nevetünk...És ez napról napra hétről hétre ismétlődik, akkor az igen is szarul esik az embernek.
Én beérném egy röpke fél órával is, de nekik ez nem számít,mert mindig van valaki/valami ami nálam fontosabb. FÁJ! Eszméletlenül fáj. Nem olyan régen még együtt sétáltunk, ha nem is napi de heti szinten találkoztam velük. Most meg semmi. Egyszerűen mintha kitöröltek volna az életükből :'( Mostanság már csak buliban találkozunk vagy futunk össze huzamosabb időre de hát abba sincs semmi köszönet, mert mindenki illuminált állapotban van. Benne még élénken él a legutolsó NS-képei. Mikor egész estén át hívtak nevetve, hogy menjek, siessek hozzájuk bulizni, mert hiányzom. Mikor pedig oda értem... mintha szellem lettem volna...

Csak akkor minek hívogattak? :/

Állítólag szeretnek és fontos vagyok nekik de az utóbbi pár hónapban ezt még sem éreztem, -sőt inkább az ellenkezőjét.- Nem vették észre, hogy mennyire magamba zuhantam, vagy észre vették csak nem érdekelte őket? Nem tudom... De ma kiborultam.
Én mindig ott vagyok mikor van valami, nevetek velük még akkor is ha belül üvöltök a fájdalomtól. Felveszem a telefont hajnalban ha hívnak és meghallgatom ami nyomja kicsi szívüket..de ők?

Semmi..Nulla

Lassan "idegenek" többet tudnak rólam mint ők ketten... ez milyen már?

Szerintem sajnos ezek után is így lesz...

Geri neked külön  köszönöm, hogy segítettél megnyugodni, hogy meghallgattál és kicsit elterelted a gondolataimat. <3 még akkor is ha olyannal mint a mézes tej XD

Hime