kérlek cicám

Önző vagy de nagyon is. Nem kértem sokat csak hogy felejts el és ne keress de te ezt sem tudod megtenni nekem.
Azt mondod, hogy fáj neked, hogy ilyen vagyok, hogy ezt kérem.
Akár hiszed akár nem de nekem is, de semmi értelmét nem látom ennek. Nincs szükségem még egy két " nézz magadba" levélnek. Nem igazán érdekel, hogy mit kéne tennem ahoz hogy ez ne történjen meg, mert annak a listája igen csak hosszú.
Így a legegyszerűbb.
Tényleg szépen kérlek, ne csináld ezt. Maradjak meg egy szép emlék és ennyi.
Számomra is az maradsz. 

Nem igazán tudom, hogy miért ragaszkodsz ennyire hozzám... nem tudom mit tettem hogy ennyire kötödsz hozám, mert a én ha vissza emlékszem csak egy szerelmes és nyavajgós és igen csak hisztis kislányt láttok, akinek te voltál az első nagy szerelem... de ez elmúlt, ha nem is nagyon de egy kicsit komoyabb lettem, változtam, és most ezt kérem tőled. 

Gyerek vagy azt mondod és úgy teszel mintha a legszebb játékodat akarnám tönkre tenni, pedig nem csak már kinőtted ezt.

Szépen kérlek édesem felejts el...
Annyi kedves barátod van, és van egy szép kedvesed is, nincs szükséged rám.

És így a végére egy szám, amit azalatt az idő alatt hallgattam, amíg ezt megírtam.

Képmutatás

A mai napom maga volt a káosz és az őrület!
Az egy dolog, hogy a tanárokkal nem találtam a közös hangot, főleg- a szívem csücske- francia tanárnővel. T_T
na de hogy e mellé még a sok gyökeret és hallgatnom kelljen... nos ez kicsit kiborította a billit nálam.

Az egész vita azon kezdődött el, hogy az osztályunk kis mindenes kitalálta, hogy karácsonyi húzást fogunk csinálni. Ezzel alapjáraton nem lenne semmi problémám, de mivel egy ilyen közösségben kell tengetnem napjaim....kicsit húztam rá a számat, de nem lehetett ellenkezni. Megtörtént a nagy esemény, aminek értelme egy száll se, mivel nem telt el tíz perc de már mindenki cserélt mindenkivel, hogy a számára kedves embernek vehessen ajándékot.

Kérdem én, akkor minek is csináltuk ezt a cécót, ha úgy se azt ajándékozzák meg akit kihúztak?
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mindenki hangoztatta, hogy ne mondjuk el egymásnak hogy kit húztunk ki, legyen meglepi és közben minden klikkben erről folyt a bájcsevej. Ugyanakkor, ha valaki hangosan elmondta a, hogy ő ezt és ezt húztak ki vagy éppen ő rá cserélte el,rögtön ment a szent beszéd, hogy ezt nem szabad, ráadásul az a bilifejű körbe is röhögte ( Ilyenkor igazán kedvem lett volna megrugdosni ^^)

A másik fő ok amiért utálom az osztály karácsonyokat, azaz a következők:
Mindenki próbál anyagi hátterének megfelelően vásárolni és azt is úgy hogy az illető személy kedvében járjon. Mikor eljön a nap, átadhatja annak a bizonyos személynek,ő nem azt nézi, hogy kedvességből kapta vagy bármi hasonló nem!
Mennyibe került? Drog, pia cigi vagy kaja... vagy ha esetleg nem a felsoroltak akkor bevág egy műmosolyt és fél óra múlva már éppen azt ecseteli a baráti körének az egyik sarokba, hogy milyen "szart" kapott

Úgy érzem ezek után megérthető ha mindezt én ki nem állhatom.
és mindezt nyolc órán keresztül hallgattam... Nap végére teljesen ki voltam idegileg készülve és alig vártam, hogy haza esek.

Utálom a keddet, de ilyenkor az a tudat éltet, hogy a szerda nagyon hamar elfog telni és utána már nincs sok *-*

Nos mára ennyi lenne :3
Hime

Egy beszélgetés eredménye

Egy semmit mondó kis beszélgetésnek indult, hogy elüssük az időt amíg sétálunk, és mégis az igazságot fedte fel előttünk.
Az igazságot, miszerint egyedül maradtunk.

Nem kéne, hogy ennyire meglepődjek rajta, hiszen valahol mindenig is tisztábban voltam azzal a ténnyel, hogy nem egy tündér mesében élek. De azért mégis csak fájdalmas felfedezni, hogy már nincs körülöttem, körülöttünk annyi ember mint rég. Vagyis bocsánat hazudok....

Ha bajban vagyunk, akkor tudunk kit hívni, tudunk kihez fordulni.
Az egyetlen probléma, hogy CSAK a bajban.
Amennyiben nincs semmi féle konfliktus helyzet senki nem keres minket, kivéve, ha ő szorul éppen lelki támaszra.

Már nincs olyan, hogy banda, de lassan már a kedves barátok is eltűnnek.
Kegyetlen a valóság : )

Elgondolkodtam azon, hogy ha egyszer csak összepakolnék és minden előzetes nélkül elhagynám az országot, vajon hány "barátom" írna egy üzenetet vagy hívna fel, hogy hova lettem?

Hime

Magyarázat

Tudom, hogy elfogod olvasni így itt megírom annak okát, hogy levegőnek néztelek szombaton.
Biztosra veszem, hogy emlékszel arra a nippon shoxx-ra ahova egyedül jöttél el.  Nem hinném, hogy emlékeztetnem kell arra, hogy mit tettem akkor ott.
Egy vagy két nappal később- pontosan már nem tudom, de nem is ez a lényeg- kaptam a barátnődtől egy levelet.

Nem mondhatnám szépnek, de lényegre törő kis olvasmány volt, amiben minden létező "szép" jelzőt felhasznált rám, valamint minden hibámat az orrom alá dörgölte, olyanokat is amiről elméletileg ő nem tudhatna, hiszen csak neked mondtam el és azzal a feltétellel, hogy nem adod tovább, de ez is egy olyan dolog ami már nem számít.

Nos nem tudom, te erről mennyit tudsz, de én a válaszomba, leírtam neki, hogy miattam nem kell a jövőben elzárnia mint egy kutyát, már hogy az ő szavaival éljek, mert nem fogok többet a közeledbe menni, ne hogy még egy ilyen este megtörténjen, esetleg valami félre értés történjen.

Sajnálom, hogy abba a hittben voltál, hogy veled van probléma...
Ez egyáltalán nem igaz, szimplán tartom magam mindahhoz, amit megígértem..
Így ezeknek tudatában kérlek, ha tényleg szeretsz egy kicsit is, mint ahogy az oly sokszor mondtad, akkor hagyj békén és nézz te is levegőnek.
Úgy hiszem ez nem nagy kérés.

Köszönöm szépen kóbor cicus :) 

A -te volt- Angyalod :)

Black Ichigo és Animekarácsony

Péntek délután fent voltunk az ichigo-ban :)
Nagyon kellemes volt a hangulat sok új embert ismertem meg és gyönyörű ruhákat próbálhatunk fel. Ebből kifolyólag született egy két igazán arcpirító helyzet és beszólás, valamint szerelmek. Nem kell félre érteni a ruhákba lettünk szerelmesek : 3 

Nagyon élveztem az egészet, de volt aki tudott ebben a szép helyzetben is kellemetlenséget okozni, a féltékenykedésével, és a kicsit sem kedves beszólásaival.De ha ezt nem vesszük bele nagyon is kellemes kis este volt :)
A haza fele út egyáltalán nem úgy telt ahogy azt elterveztük, egy kisebb baklövés miatt ^^""
Egy elhagyott-de végül megtalált- pénztárca, miatt csak az utolsó vonattal tudtunk haza jönni, így a reggeli korán kellés is elmaradt.
Egészen 11 óráig úgy volt, hogy nem is megyünk Animecon-ra, mert rosszul vagyunk, ráadásul még pénzünk sincs >.<
Anyának hála ez megoldódott, és kissé kényszer tempóban de elértük, az egy órási vonatott és indultunk meglepni a népet.
A hangulat élvezhető volt, de nem hazudok ha azt mondom, hogy volt már ettől sokkal jobb is.
Beszélgetünk, rohangáltunk nevetgéltünk, szóval minden a megszokott con hangulatban telt :)
Amin egy kicsit meglepődtem, az az volt, hogy sokan kértek meg rá, hogy hadd csináljanak rólam képet vagy esetleg megöleljenek o.o
annak ellenére, hogy sebtiben kapkodtam magamra a ruhákat és az egyéb kiegészítőket, na és mind e-mellé a "kipihent "ábrázatom is volt, szerintem ez egész jó eredmény volt végülis xDD
Haza felé már maga voltunk a zombik megtestesítője, arról nem is beszélve, hogy csúnyán megfáztunk... és még csúnyábban köhögünk mint eddig :)
Hime