2011. december 12., hétfő

Egy beszélgetés eredménye

Egy semmit mondó kis beszélgetésnek indult, hogy elüssük az időt amíg sétálunk, és mégis az igazságot fedte fel előttünk.
Az igazságot, miszerint egyedül maradtunk.

Nem kéne, hogy ennyire meglepődjek rajta, hiszen valahol mindenig is tisztábban voltam azzal a ténnyel, hogy nem egy tündér mesében élek. De azért mégis csak fájdalmas felfedezni, hogy már nincs körülöttem, körülöttünk annyi ember mint rég. Vagyis bocsánat hazudok....

Ha bajban vagyunk, akkor tudunk kit hívni, tudunk kihez fordulni.
Az egyetlen probléma, hogy CSAK a bajban.
Amennyiben nincs semmi féle konfliktus helyzet senki nem keres minket, kivéve, ha ő szorul éppen lelki támaszra.

Már nincs olyan, hogy banda, de lassan már a kedves barátok is eltűnnek.
Kegyetlen a valóság : )

Elgondolkodtam azon, hogy ha egyszer csak összepakolnék és minden előzetes nélkül elhagynám az országot, vajon hány "barátom" írna egy üzenetet vagy hívna fel, hogy hova lettem?

Hime

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése