Tegnap találkoztam Chrissel.
Elmentünk kávézni és közben beszélgetünk, elmondott egy két dolgot és én is neki, kölcsönösen próbálunk a másikon segíteni.
De úgy érzem ez mind hibába van, legalábbis a felém irányuló segítség.
A hétvége után magamba zuhantam, bár pontosan nem értem miért, de gyötörnek a kétségek. Nem látom elég tisztán a dolgokat.
De talán a legnagyobb probléma, hogy magamban nem hiszek. Nem érzem, hogy elég erős lennék mindhez amit az élet elém állít,hogy le tudnám győzni az akadályokat és várni.
Várakozás... mindig csak várni és várni. Vajon megéri vagy igaza van másoknak és egyszerűbb lenne tovább lépni. Nem tudom.... A lelkembe dúl a vihar, a viszály.
Az eszem azt mondaná, hogy igen is tovább kel lépni, nincs időm várni... Na de a szívem... ő marasztal és nem enged.
Ez már egyszer szomorú véghez vezetett és ahogy közeledik a február 12, egyre jobban gyűlnek a felhők a fejem felett.
Miért ilyen bonyolult minden?
Tegnap este ez a szám egy kis békét hozott zajos lelkemnek... Gyönyörű...
A csend.... erre vágyok most a legjobban. Egy kis egyedül létre.... Semmi másra
Hime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése