Mikor az embernek meg van a napi rendje, hogy felkel, munkába megy, haza megy takarít, stb akkor azt általában unalmasnak találja. De mikor ez felborul és csak lóg a levegőben akkor kezdi csak el igazán értékelni azt ami már nincs.
Érdekes, akár melyik is van soha nem vagyunk vele megelégedve. Mindig többet, jobbat akarunk, pedig lehet, hogy ha elkezdenénk értékelni mind azt ami körül vesz minket jobb életünk lenne. Hiszen minden rosszban van valami jó, még akkor is ha azt rögtön nem vesszük észre.
A másik "unalom". Ez a szó elégé beleépült a minden napjaimba. A mamám azt mondta mikor kicsi voltam, hogy csak a buta emberek unatkoznak. Akkoriban ezt annyira nem értettem, de már tudom mire célzott.
Mindig van mit csinálni, más kérdés, hogy lusta vagyok hozzá és inkább "unatkozom". Tényleg buta dolog.^^"
Hime-chan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése