2012. január 1., vasárnap

Jól kezdödk

Eltelt jó pár hónap és szinte már kezdtem bele törődni, hogy megint a lehetetlen után vágyakozom, szinte már elkönyveltem fellángolásnak
Erre tegnap este berobban az ajtón és megint ölelget, mintha nem is ő lett volna aki nem igazán akart velem beszélni.
De még ekkor is úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi. Na de persze az istenségek nem szeretik, ha túl könnyű az életem így küldtek nekem kerítő nőt vagy is ez esetben kerítő férfit.

Azt mondta, hogy ő szerinte nem szabad ezt így ennyiben hagyni, mert ő tudja amit én nem és hogy most azonnal keressem meg és beszéljek vele....Ez nem ilyen egyszerű, de végül megtaláltuk, hülyéskedtünk beszélgetünk, majd én eltűntem egy kicsit táncolni, ez az a pillanat amit nem tudom eldönteni hogy számomra szerencse vagy inkább balszerencse....

Mire visszaértem, kerítőm nagy cica mosollyal duruzsolta, hogy beszélt vele, és hogy ezt részletesen kifejtse elvonultunk beszélgetni. Mikor kibeszéltünk mindent elindultunk vissza de akkor már láttuk, hogy egy hölgyikével beszélget így megkaptam hátulról a lökést, hogy menjek és vonjam magamra a figyelmét,  majd ő foglalkozik a hölggyel.

A lefoglalás nem volt nagy művészet, viszont ő sem bolond, rájött, hogy valami a háta mögött készülget, kérdezgetett, hogy mi az, próbálta kitalálni, nem jött össze, nem árultam el.... Kellemesen töltöttük a buli hátra lévő részét, de nem nagyon beszélgetünk vagyis... elhangzott felőle egy kérdés: Miért törődsz velem ennyit?
Onnantól kedvem sem volt beszélni, mert igyekeztem zavaros gondolataim, mostanáig sem sikerült.

Tetszik, kifejezetten helyes srác,de szinte semmit nem tudok róla... vagyis csak annyit amennyit sikerült belőle megismernem, de az pozitív...
 félelemmel vegyes izgalom tobzódik bennem és nem igazán tudok vele mit kezdeni. 
Sokszor csak sírnék, máskor pedig nevetnék... kezdek aggódni... megbolondultam volna? xd

Ugyanakkor kételkedem benne hogy szerelmes lennék, de ezt már a baráti szeret kategóriába se sorolnám... komolyan elveszettnek érzem magam. 


Már aludni sem tudok ... de...

Az idő majd eldönt mindent ugye?

Hime

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése