2010. november 21., vasárnap

Arigatou and sayonara

Nippon kalandos,veszekedős volt, de a  végeredménye jó volt..
Most viszont fáj a szívem és a lelkem.
Tisztában voltam vele, hogy semmi se tarthat örökké. A tegnapi balhé volt az utolsó csepp mindkettőnknek. Belefáradtunk és már nincs erőnk küzdeni. 
Gyönyörű hét és fél év volt, és a lelkem háborog, hogy mindez idáig fajult.
ChickyP segített, hogy ne veszekedjünk, hanem próbáljunk rendesen beszélgetni. Összejött, és köszönöm neki :)
Megbeszéltük, nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy mióta Miyavi és Shin szerves része az életünknek, mindketten meg változtunk és a barátságunk csak egy ideig bírta ki ezt a változást,  majd egyszerűen beleroppant.A mostani személyiségünkbe nem fér bele a másik. Sajnálom... sajnálom, hogy ez lett mindenek a vége. Az életem része volt, sőt sokszor az életet jelentette, hogy velem volt. Mindig lesz hely neki a szívemben, egy olyan hely amit más nem vehet át, mert az csak az övé! 
De most elbúcsúztunk. Fáj nekem is neki is, de tudjuk, hogy ez így helyes. Egyszer talán majd ismét egymás kezét fogva mosolygunk egymásra, de ez egyenlőre lehetetlen. 
Utunk elvált és most a nagy életben egyedül próbálunk helyt állni. 
Tiszta szívből kívánom, sikered legyen.
Én pedig elő keressem, az oly rég látott álarcot és magamra öltöm.
Még egyszer köszönök mindent.


Hime :'(

1 megjegyzés: