Ma minden olyan egyhangú volt.
Reggel felkeltem, kajáltam, összepakoltam és elindultam. Eset az eső, nyomorúságos volt az idő odakint. Kedvem se volt semmihez. Az állomáson találkoztam Laurával, aki megjegyeztem, hogy mi mindig csak itt találkozunk. És ez az utóbbi 3 napra nagyon igaz x) Megtárgyaltuk a dolgokat. A suliban igazából nem történt sok minden. Leginkább facebook-oztam és pótoltam az elmaradásaimat. Így csak a mai nap sikerült bepótolni, az irodalmat, a törit és a biológiát. Holnap neki fekszem az éneknek és a földrajznak is.Szépen lassan de a végére érek a lemaradásnak:)
Mindenki mosolygott rám és örültek nekem, és közölték, hogy milyen boldognak látszom...
Ennyire ismernek...vagyis semennyire. Mert nem vagyok se boldog, se nyugodt.Belül üres vagyok... kong a belsőm. De most nem törődhetek ezzel. Sokkal fontosabb, az, hogy az iskolába rendbe tegyem magam, és ha ezt megtettem, majd akkor elkezdek komolyabban is foglalkozni a lelkemmel. Komoly harcok várnak rám, de tudom, hogy teljesíteni tudom! Egyenlőre a maszkom szorosan rám ragadt és nem mozdul. De nem kell, hozzá két hét és lassan a porba fog hullni, és ha ez megtörtént, újra tündökölni fogok. És azon leszek, hogy mindenkivel elfelejtessem ezt a keserű időt! ^^
Még valami: KÖSZÖNÖM BUSKA(!!!), hogy megígérted nekem. Még ha nem is teljesen de egy kis részem így megnyugodott :) Hime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése