Megrepedt szív?:/

Az életnek mindig voltak kegyetlen dolgai.
Az emberek sem éppen arról híresek, hogy észre veszik a másikat, bár ez a mondat nem mindenkire vonatkozik, hiszen vannak akik figyelnek másokra és azok érzéseire.
Nekem pedig hihetetlen képességem van kifogni azokat az embereket, akiket nem érdeklem vagy észre  sem vesznek. :)

Tegnap úgy indultam neki munka után az estének, hogy hihetetlen jót fogok bulizni és ezt a tervemet senki nem fogja tudni elrontani.
Hát igen így gondoltam aztán pedig szépen sorban történtek a dolgok amik nem kicsit viseltek meg.
Az első ilyen volt hogy majdnem egy órát ácsorogtunk a Blaha Lujza téren, mert egyesek nem képesek otthonról időben elindulni, vagy ha mégis akkor nem mer feljönni az aluljáróból, nehogy eltévedjenek. Már ez így önmagában is agyrém

Aztán megjött szívem választottja csont részegen, rohadtul leszarta, hogy egyáltalán élek. Mindenki más többet foglalkozott velem mint ő.... De hát tudom milyen nem baj ezt még túlélem. Csak az vágott nagyon szíven, hogy egész este egy szőke p*csával rohangált, őt ölelgette és engem tényleg még csak ember számba sem vett. Volt egy olyan, hogy ő ment volna be én meg megakartam ölelni aztán korrektul félre lökött hogy majd később. Nagyon édes... :/

Mikor rosszul volt rohangáltunk utána, de még csak egy köszönöm-öt sem nyögött ki. Ennyire láthatatlan lennék? Ennyire nem veszi észre, hogy szeretem? Vagy csak nem akarja, hiszen rajta kívül mindenki tudja és látja rajtam .... És miután kibőgtem magam, épp hogy megnyugodnék, oda állít elém a szöszivel és elkezd jó pofizni... Számomra ez kicsit -nagyon- ütött....

Pöpet cefetül érzem magam, de majd kiheverem....