Ilyen az élet

Erre nem tudok mit mondani. Én egyenesen megmondtam a véleményem, hogy nem szimpatikus az általa szeret személy. Szerintem ez még mindig korrektebb,mintha a szemébe hazudnék. Az, hogy mit hallottam mástól másik dolog. ő volt vele úgy, lehet kicsit közelebbről ismeri, de lehet, hogy ő is félre ismerte. Megeshet. De én akkor is tartom magam ahhoz, hogy nekem az a lány unszimpatikus. Egyszerűen irritál.Nem leszek vele bunkó, mert nincs értelme. Elfogadtam, hogy szereti őt, de részemről ennyi. Neki ez fáj, tudom, de inkább az fájón, hogy megmondom mit sem az, hogy a szemébe hazudok! 

Ribancnak tart, mert olyannal kezdtem ki akinek barátnője volt. Meg lehet, hogy az vagyok, de Ő is tisztábban vele,hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni, és ehhez nem csak én kellettem. Talán egyszer ezért is megkapom a magam büntetését az élettől, de abban biztos vagyok, hogy soha nem fogom megbánni azt, hogy így döntöttem. 

Azt is tudom, hogy ano az én ostobaságom miatt romlott meg a kapcsolatunk. Belátom, hogy hibáztam és ez csak miattam lett így. Nem tagadóm. De azt mondják vannak dolgok amikért nem mindig érdemes küzdeni. Lehet ez a barátság is ilyen. Értelmetlen küzdelem, mert már túlságosan is távol vagyunk egymástól ahhoz, hogy megértsük a másik döntéseit, tetteit. A család mindig összefog minket tartani, de úgy érzem ennél többre nincs szükségünk. Se neki, se nekem.
Szívből remélem, hogy ő is olyan boldog lesz amellett akit választott, mint én most.^^
~Hime~