Egyedül

A szobában sötétség uralkodik, még csak a Hold sem világítja meg a kicsiny szobát. Egy szőke lány ül az ablakban. Halkan dúdolgat miközben kezében egy éles kis fémdarabot, tartogat.  Fejét lehajtja, haja arcába hull, takarva a szenvedés könny cseppjeit, amit érte hullajt. Érte és az iránt a reménytelen szerelem iránt, amit érez. Tudja, hogy nem lehet az övé, hogy minden együtt töltött perc csak egy rózsaszín álom része volt és mégis az emlékképek mosolyt csalnak arcára. Határozottan emeli meg jobb kezét, amiben a pengét tartotta és egy erőteljes, mégis könnyed mozdulattal szántja végig bal alkarját. A bőrén vörös cseppek buggyannak ki a fém vájta csíkon. Egyre több és több, végül duzzadt kis patakokban csordulnak le karján. A dallam megszakad ajkai, elnyílnak és némán formája az általa, szeret személy nevét miközben újabb sebet, ejt magán. A fájdalom átjárja egész lénytét, szíve hevesebben ver. Élvezi, amit magával tesz. Nem törődik semmivel, csak hogy még többet érezzen ebből a bizsergető érzésből. Egyre többször és durvábban vágja magát végül keze, megremeg és, elejti az eszközt, mely halk koppanással éri el a padlót, majd egy kisebb placsanással jelezte, hogy vörös kis tócsába eshetett. A kis zaj visszhangzik a lány fejében. Szemei kitisztulnak, és rémülten látja mit tett magával. Kapkod, néz körül kötszert keresve, de hiába. A hirtelen mozdulatok megszédítik, és földre zuhan ő is. Arany fürtjeit vér áztatja, szemeiben könnyek csillognak. Látása egyre homályosabb. Hirtelen éles fény tölti be a szobát, nem tudja szemét nyitva tartani. Mire ismét kinyitja szemét a fény megszűnt, helyette egy fehér ruhás férfi támasztja a falat vele szemben. Háta mögül kilógnak makulátlan, fehér szárnyai. A lány felé nyújtja a kezét, de az idegen csak megingatja fejét.
-Nincs helyed köztünk. – suttogja halkan. –Nem tartozhat közénk egy olyan, akinek vér tapad a kezéhez. Még akkor, sem ha az a sajátja.- Ezzel kitárta szárnyait, és ahogy jött úgy távozott. A lány maga tehetetlenül feküdt tovább, majd utolsó csepp erejét összeszedve kipréselte magából, ami olyan sokáig szívét nyomta.-
-Nem tartozok sehová……Hogy is tartozhatnék…... Hisz neki sem kelletem..- 

~Hime~