2010. október 31., vasárnap

Fényévekre egymástól


Furcsa érzés, ha Ő rá gondolok. Lényemet szinte kettészeli, és e két fél egymással vív hosszas küzdelmet.
***
Pár hónappal ezelőtt még boldogan, egymás kezét fogva sétáltunk a városban. Nevetünk, minden megosztottunk egymással. Szinte gondtalan volt az életünk. Tudtuk, hogy számíthatunk a másikra és ez örökké így lesz. Akkor mindketten rendíthetetlenül hittünk ebben, a gondolatban, ígértben. De mindezek csak üres szavak. Bebizonyítottuk, hogy semmi se tart örökké. Pillanatok alatt fényévekre kerültünk egymástól. És bár halljuk egymást, hiába kapálódzunk, nem érhetjük el a másikat, többé nem. Egy kötelék megszakad, amiről mindenki azt hitte, hogy bármit ki fog állni. Egyszerűen elenyészett, tönkre ment. Javíthatatlan. Mégis egy kis csillag a sötét égbolton azon igyekszik, hogy rendbe hozza mindazt, amit mi tettünk tönkre. De miért? Hisz mindig egy lépés előre és kettő hátra. De ő csak kitartóan világítja meg életünket, miközben lágy hangján próbál minket a helyes útra terelni. Kedves becéző szavakkal, terelget mindkettőnket. Nehéz feladat, hisz Ő is, Én is menthetetlenül makacsak vagyunk, hisszük saját igazunkat. És előbb fulladunk meg egymás hiányába, mint sem bevalljuk, hogy tévedtünk. Sodródunk az árral, amely sokszor egymás mellé lök minket. A kis égitest ilyenkor is ott van és sugallja, hogy: „Nyújtsd a kezed!” Sokszor félve pillantunk a másikra, még a kezünk is emeljük, de félúton, mindig visszahúzok. Túl nagy a szakadék, amit magunk közé ástunk…
***
És most itt vagyok. Egyedül, zavaros fejjel, miközben régi képeket nézve siratom. Legjobb barátokból, testvérekből két idegen lettünk, külön álló gondolatokkal, érzésekkel, élettel. De csak fél élet. A másik fele elveszett mikor, romba döntöttük, mind azt, amit együtt közös erővel évek alatt építettünk fel. Mindketten megváltoztunk. Ki jobban ki kevésbé.
Mindig emlékezni fogok arra a csodás érzésre, amit mellette tapasztaltam meg.
 De ott lesz az a keserű íz a számba, mert tudom, hogy mindez a múlté már….
Hallgatott zene: Kaszás Attila: Fényév Távolság
Hime

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése