Eltelt a nyár és én újfent alig írtam, és nem azért mert nem lett volna miről, egyszerűen nem volt annyi időm, hogy két mondatott begépeljek. De most megint van szabad időm, na meg persze gépem is úgyhogy nem is húzom az időt.
Összegezzük a nyarat:
Legtöbb időmet az Ichigoban töltöttem.(pedig először nem igazán fűlőt a fogam az egészhez, de hát istenem, a légkondi ereje) Sok embert ismertem meg, és hiába telt el úgy az augusztusom, hogy leginkább viták, kavarások és hazugságok között próbáltam életben maradni nem bántam meg.
Sajnos egy részét viszont oly mértékben bánom, hogy a Buskával való kapcsolatom megsínylette és már nem fogunk június 22.-én pezsgőt bontani a második évére. Igen igen elköltözött.
Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a barátságunk végleg megszakadt csak már nem minden esetben ugyan azt az utat járjuk. De hát ilyen az élet.
Az itthoni dolgaim még mindig nem változtak. Az anyagi helyzet még mindig nehéz, talán majd egyszer lesz könnyebb is.
A nagyobb bajom az iskolával van!
Ugyan elméletileg ennek az évemnek kellene a legszebbnek lenni-e mégis egy katasztrófa.
Szeptember elsején kiderült, hogy megszüntették az osztályomat és az embereket szétpakolták. Ugyan arra az osztályra is panaszkodtam de hát igaz a mondás, hogy addig nem tudod, hogy mid volt, amíg el nem veszíted. Az osztály amiben most vagyok szavakkal leírhatatlan mennyire utálom!!!
Ráadásul próbáltam már azt is, hogy esti iskolába át megyek, de hát persze,hogy nem sikerült. ÉS nem azért, mert a tandíj a drága.... Miután minden iskolában angolt tanítanak, én meg franciát tanulok... szóval kénytelen vagyok maradni. Csak van egy aprócska gond... több mint 2 hónap anyagával vagyok elmaradva .________."""" Szép kis hajtás lesz... De megoldom, olyan nincs , hogy én valamit elbukjak!!!! >_<
Most pedig dobpergést kérek :D
Lassan 3 hónapja boldog párkapcsolatban élek.^^
Ugyan vannak veszekedések dögivel, de igyekszünk mindent normálisan megbeszélni :)
Szeretem őt nagyon ez kétségtelen, viszont néha úgy érzem, hogy túl hosszú távra tervez. Én tisztábban vagyok vele, hogy nem lesz ez egy egész életre szóló valami, de most jól érzem magam vele és szeretem. Jó érzés tudni, hogy magamért szeret. De lényegében rendben vagyunk. :)
Aztán, hogy a ez se maradjon el:
Mostanság gyakran gondolkozom el olyanokon, hogy mit fogok kezdeni az életemmel. Sokszor érzem azt, hogy minden kilátástalan és az alagútnak nincs vége. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok magammal kezdeni, és fogalmam sincs, hogy mi lenne nekem jó. Sokan mondják, hogy lehet 18 évesen még nem ezen kéne agyalnom, de ha nem most akkor mikor? Örökké nem várhatok, Sok ember már sokkal korábban tudta, hogy mit akar az életével voltak célja. Mondjuk jelen pillanat nekem is van célom.... a túlélés, de ez nem olyan nagy dolog. Én olyan célt akarok amiért érdemes küzdeni... Lehet csak most gondolkodom ennyire borúsan.. Remélem így van. :P
És a zene amit hallgatok :
Aural Vampire -Darkwave Surfer
Hime-chan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése