Mikor mindenek szépnek és jónak kellene lenni valami mindig közbe jön.
Sok minden van amit nem értek vagy csak szimplán rosszul esik, de mosolygok mert tudom, hogy őt megnyugtatja.
Mikor azt kérte, hogy nagy közönsség előtt kicsit visszafogotabbak legyünk mosolyogva bólintottam, bár nagyon rosszul esett. És mikor ezt megakartam beszélni nii-chan-nal tény és való, hogy csöppet megemeltem a hangom de ő rögtön bedurcázott rajta, hogy milyen hangnemben beszélek én vele.... aztán mikor a többiek is velem értettek egyet, hogy ez most úgy jött le mintha letagadna természetesen nem tetszet neki. Miért is tetszet volna?
Az, hogy az ismerősei kb úgy néznek rám, mint a vérres rongyra annyira nem nagy szám, csak a hangnem mikor rékérdeznek, hogy "Ő az új barátNŐD?" Lehet neki fel sem tűnik, de az én lelkemnek ezek csöpnyi kis vágások...
vigasztalni probáltam, bár tudtam, hogy ezen neki kell tudnia túl lépni, és ott hagy mert meglátott két régi osztálytársnőt.... :/ Számomra furcsa volt, de rendben.
Kicsit úgy érzem,hogy nem is számít mi történik amíg mosoly játszik az ajkaimon.... Elüldögélek mellette mint egy kirakati baba.....
De ami igazán rosszul esetett az a ma reggel volt. Megérttem én, hogy nem kellemes hangzavara kelni, én is arra keltem tudom milyen szar. De ettől függetlenül nem kell bunkónak lenni senkivel.... és akkor aranyosan közli, hogy szokjam meg... o_O
Áh egyszerűen nem tudom megérteni pedig azt állítja, hogy nagyon egyszerű őt kiismerni és megérteni. Hát szerény véleményem szerint nem.Ő hozzá inkább elkellene egy kézikönyv mint sem hozzám ._."
Szerettem őt, de most kicsit sok volt a dolog. Mindenesetre bátyussal nagyon szeretnék beszélni ezekről :/
Hime-chan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése