Eső

Úgy volt, hogy ma nyílt sport nap lesz a suliba amit ugyan nem az iskola szervez, de nekünk kelező 2 órát legalább rész venni rajta. Amennyiben nem jelenünk meg igazolatlan nap.

Hát mikor reggel felkeltem szakadt az eső... már nem is esett inkább egybe függő ömlött oda fentről. Furcsa volt, mert az első ami eszembe jutott, hogy Kazu most biztos örül, hiszen ő szereti ezt az idő járás, mert megnyugtatja.:) Ennyi idő után se felejtettem el. Már nem gondolok rá úgy ahogy régen, sőt  nem is haragszom rá... egyszerűen megszűnt minden erős érzés ami ő hozzá kötött. Egy szép emlék maradt csupán minden fájdalom és elsírt könnycsepp után. Hiányzik néha, hogy beszélgessünk vagy csak egyszerűen feküdjek mellette az ágyban, de ezek is olyan dolgok amik csak ritkán jönnek elő.

De vissza u eredeti témához. Én gyűlölöm ezt az időt. Falra mászom tőle.. na meg a migrénemtől is-.-

Na szóval a sportnap... számomra elmosta az eső xD majd leigazolom. Kétlem, hogy sokan jelentek meg az osztályunkból. Helyette mentem a mamához és nála voltam egész nap. Sütöttem sütit van róla épem is csak a gépem k*csög és nem engedi felrakni >_<

Térképeztünk, segített felkészülni a földrajz felelésre,most már Európa össze hegységét, félszigetét, öblét kívülről fújom, na meg persze az országokat és azok fővárosait is xD

Igazából eseménytelenek is mondhatjuk az egészet. Mondjuk volt egy érdekes telefon hívásom a délután folyamán. Csöngött a telefonom, ismeretlen szám. Felvettem és a következő párbeszéd zajlott le:

Én : Igen, tessék.

Hívó: Hello kivel beszélek?! * hang alapján egy 16 éves srác volt*

É: Brigi vagyok...

H: Aha, arról lenne szó, hogy még mindig van a szex shop-ba az a nagy rózsaszín vibrátor?* mind ezt olyan hangon mondta, hogy szinte magam előtt láttam a tűzpiros fejét ahogy lehadarja.*

É: *nevet* aha, persze.

H:öhh.... CSAK VICC VOLT!

Ezzel lecsapta a telefont, én jót röhögtem rajta xD

Rendesen betartom a tegnap írt étrendet bár sokszor nehezemre esik, de ez van. Mikor megmértem magam majdnem dobtam egy hátast... 58 kiló vagyok, még szép, hogy ne vagyok megbékülve az alakommal. Oké oké tudom, hogy nem annyira vészes, de hát nekem ez akkor is sok! Legalább 3-nak le kell mennie és én boldog leszek *-* Nem olyan sok az....

Ja igen a nap kérdése, ezt is elé rég írtam,mármint olyant amint tényleg érdemes elgondolkodni.

Téma: Boldogság

Vajon mi is az valójában? Ez is annyira relatív.Nekem boldogság, ha eszek vagy készítek egy finom sütit. Ha láthatom a nap felkeltét. Vagy az ha a barátaimmal lehetek, nem kel ehhez semmi különös. De másoknak vajon mit jelenthet mindez? Pénzt? Hírnevet?Italt?Családot? Vagy esetleg szexet? Csak ezektől lehetünk boldogok? Persze persze minden nagyon jó, de csak ideig óráig elegek,de utána mi van?

Mi van ha mindez meg van akkor utána mi teszi ezeket a kicsinyes embereket boldoggá?

Csak a nagy és "fényes" dolgok számítanak? Az élet egy csomó kis apróságot elénk sodor utunkon, azok nem számítanak? :/

Kíváncsi lennék sok mindenre, hogy ki hogyan is vélekedik ezekről. Egyáltalán, hogyan is látják ők a világot?...

Na így a végére másolok egy viccet, mert mikor én elolvastam a könnyeim potyogtak annyira nevetem.

A CIA bérgyilkost keresett alkalmazásra. A háttér ellenőrzések és próbák
után három jelölt maradt, két férfi és egy nő. A végső teszt volt csak
hátra. Az egyik férfit egy fémajtó elé vezették, és egy pisztolyt adtak a
kezébe.
- Nekünk tudnunk kell, hogy ön minden parancsunkat végrehajtja, akármik is
a körülmények. Az ajtó mögött lévő szobában a felesége ül egy széken.
Magának
meg kell ölnie őt.
- Maga komolyan beszél? – hitetlenkedik az első férfi – Én sosem tudnám
megölni a feleségemet. Az ügynök erre így szól:
- Akkor maga nem a megfelelő ember ehhez a munkához.
A második férfinak ugyanezeket az instrukciókat adták. ő elvette a fegyvert
és bement a szobába. Sokáig csend volt. Aztán úgy öt perc múlva a jelölt
könnyes szemekkel kijött.
- Én megpróbáltam, de nem tudom megtenni – mondta.
- Magában nincs meg, ami ehhez kell – így az ügynök – Vigye a feleségét és
menjenek haza. Végül csak a nő maradt hátra. Neki a férjét kellett volna
megölnie. El is vette a pisztolyt és bement a szobába. Lövések
hallatszottak, egyik a másik után. Aztán sikoltozást hallottak,
csattanásokat, döngéseket. Néhány perc eltelte után csend lett, majd az
lassan kinyílt az ajtó és a nő állt a küszöbön. Megtörölte verejtékező homlokát s
aztán így szólt:
- Fiúk, nem mondtátok, hogy a pisztolyban csak vaktöltények vannak! A
székkel kellett agyonvernem…
 

És persze az elmaradhatatlan napi zene, Hime-től :)
TЁЯRA- ZERO

~Hime-chan~