Fáj a mellkasom, a gyomrom icipici. Ideges vagyok félek, sírni szeretnék, de egyszerűen nem tudom miért...
Viszonylag rég volt már benne ilyen érzelmi káosz, mikor minden egyszerre akar belőlem kitörni.
Buta kis kérdések zakatolnak a fejembe, és nem találom rájuk a választ?
Sokan kérdezik tőlem nap mint nap újra és újra, de mindhiába... nem tudom a válaszokat. Talán félek is tőlük.
A tudatlanság egyben áldás és átok. Megnyugvás és kínzó béklyó... Kiutat találni könnyű lenne, de még sem teszem meg a lépést.
Másodiknak lenni... szép dolog főleg egy versenyben... de nem elég főleg ha te az első helyet szemelted ki magadnak.
Az élet egy verseny, meg kell tanulni veszíttetni, elfogadni az eredményt. De a holt pontot nehéz...vagy csak én lennék gyenge?
Ma ki olvastam a Darren Shan Démonvilág utolsó kötettét, és találtam benne valamit ami megfogta a fantáziámat.
Egy aprócska versike, annak is csak egy részlete amely a kegyetlen démon mesterről szól:
"Holdat iszik, napot zabál,
malmoz, míg eljön a halál."
Ez a két sor nagyon megtetszett. ^^
Hme
Viszonylag rég volt már benne ilyen érzelmi káosz, mikor minden egyszerre akar belőlem kitörni.
Buta kis kérdések zakatolnak a fejembe, és nem találom rájuk a választ?
Sokan kérdezik tőlem nap mint nap újra és újra, de mindhiába... nem tudom a válaszokat. Talán félek is tőlük.
A tudatlanság egyben áldás és átok. Megnyugvás és kínzó béklyó... Kiutat találni könnyű lenne, de még sem teszem meg a lépést.
Másodiknak lenni... szép dolog főleg egy versenyben... de nem elég főleg ha te az első helyet szemelted ki magadnak.
Az élet egy verseny, meg kell tanulni veszíttetni, elfogadni az eredményt. De a holt pontot nehéz...vagy csak én lennék gyenge?
Ma ki olvastam a Darren Shan Démonvilág utolsó kötettét, és találtam benne valamit ami megfogta a fantáziámat.
Egy aprócska versike, annak is csak egy részlete amely a kegyetlen démon mesterről szól:
"Holdat iszik, napot zabál,
malmoz, míg eljön a halál."
Ez a két sor nagyon megtetszett. ^^
Hme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése