Eldöntöttem

Az utóbbi időben nem írtam... megint.. sajnálom.
De folyton rohantam és a stb... 

Megint úgy az a szitu.. úgy az a nehéz döntés mint legutóbb csak most az a különbség- ami itt lényegesen nagy- hogy nem vagyok hajlandó várni. 

Nem akarom őt megszerezni.

Szép és jó és aranyos.. de velem is megteheti azt amit másokkal, nekem pedig ekkora szenvedésre és kínokra nincs szükségem. Tegnap este nagyon sokat gondolkodtam ezen és sok emberrel beszéltem erről és mindenki egyhangú véleményt adot arról, hogy ezzel csak magamnak ártanék. Ugyan akkor, van mellette még egy fontos.. talán az eddigieknél is fontosabb dolog. 

Szívemhez közeli személy az illető és tegnapi beszélgetésünk folyamán sok minden kiderült. fájdalmas, rémületes kissé mégis boldog dolgok ^^ Tudom, hogy akkor már megbeszéltük,és hogy szinte minden elmondott, de ezt jobban szeretném az ő szájából személyes hallani, még akkor is ha könnyeim fognak hullani. 

Reszketek a boldogságtól az izgalomtól és a félelemtől amivel a holnapi napot várom. Nem lesz könnyű se neki se nekem de túl kell rajta esni... és nem utolsó sorban, majd merítünk erőt abból, hogy "hosszú" idő után ismét látjuk egymást. Nem tudom még, hogy az iránta érzet szeretettem lehet e ettől nagyobb vagy emelhető e magasabb szintre, de nem tartom lehetetlennek..
Mikor jól tippeltem meg a dolgokat és rábólintott... elfelejtettem azt aki miatt akkor szomorú voltam... 

Mintha aranyos kis pillangók repkedtek volna gyomromban jelezve egy rég elfelejtett dolgot.. Hiszen ezt nem tudom letagadni.. régen hónapokkal ezelőtt sokat játszottam a gondolattal, hogy talán ő és én.. és milyen lenne. Milyen lehet a csókja és ölelése... és talán most ez bukkant megint fel.
A tehetetlenségem viszont zavaró... szeretném, ha gyorsan eltelne a mai nap,hogy végre láthassam őt :)

~Hime~

Úgy érzem... talán ő az akire vártam már rég... ~