Mese magamnak.

Ismertem egy lányt. Törékeny alkatú, ártatlan szépség ebben a csúf világban.Ember nem látta eme szépséget mosoly nélkül. A mosolya volt az ő kincse. A legnagyobb értéke, ezen az egész világon. Bárki látta, szinte transzba esett tőle és minden búját, baját elfelejtette.

Segítőkész kis teremtés volt, nem akadt olyan ember akin ne segített volna. 

Meghallgatott, tanácsot adott.
Egy igazi angyal volt.

Aztán ez hölgy megismert egy ifjút. Jóképű, fess fiatal ember volt, aki egyik pillanatról a másikra megkaparintotta a lány szívét. De nem csak azt, a mosolyát is.
A szépség azután csak párjának mosolygott, megvonva a világtól a varázst. Ugyan senki nem emelte hangját, mégis mindenki szívében ott volt a tüske, amit próbáltak elnyomni, hisz az ő angyaluk boldogabb volt mint valaha ebben az életben.
De aztán egy viharos délután, sötétbe borult minden...
A lányt elhagyták, szívét összetörték...A mai napig nem tudni miért tette a lovag amit tett, azután  a nap után senki nem látta többet.Sajnos az nap nem csak egy férfi tűnt el a világ szeme elől.

A szépséges  fehér szárnyú teremtés is elzárkózott. Bárkit aki közeledni próbált felé eltaszított.A barátok próbálkoztak, kitartóan próbálták a fényben tartani, de nem tudták, nem hagyta. Álomvilágba zárta magát.
Gyász feketébe öltözött, arcát könnyek áztatták, mosolya csupán csak emlékkép maradt. Minden ami eddig fontos volt számára, értékét vesztette. Egész nap csak ült az alatt a fa alatt ahol megismerte élete szerelmét és olykor mosolyogva, néha kacarászva beszélt magához, majd egyik pillanatról a másikra a nevetés keserves, őrjöngő zokogássá torzult

Teljesen megörült.... A szerelem lett a veszte.

Milordom szerint az igazi barátok a lány mellett ültek volna, hogy ha már mosolyogni nem is tudd,de a könnyeit letörölték volna, és nem hagyták volna, hogy egyedül legyen.

Vajon a való világban, hány olyan ember lenne aki végig tudná nézni egy számára fontos személy pusztulását, főleg úgy hogy az illető saját magát teszi tönkre?
Szerinte ő előbb belepusztulna mint az aki magát sanyargatja...

~Hime~