2011. április 14., csütörtök

Én sem bírok mindent ki...

Sajnálom gyerekek én se bírok mindent ki. Nálam is eltörik a mécses. Sírok mert fáj, hogy egymás után fordítanak hátat a barátaim mind annak amit együtt csináltunk átéltünk.
Először Miyavi. Megváltozott egy nő miatt. Hátat fordított nekünk, úgy kezelt minket mint egy zsák szemetet, de akkor is ott maradtunk, próbáltunk segíteni. De sokáig nem lehet ezt csinálni. belefáradtunk. A kedves, szeretni való testvérünk helyet kaptunk egy zsarnokoskodó kis királyt. Nem bírom én se. De ez még úgy magába nem borított volna ennyire ki.
De mikor ma ráíram Shinre és ő azt mondta itt hagyja a bandát na az sok volt. hiába mondta, hogy nipponokon találkozunk... az nem ugyan az.Menés jövés, ráadásul, ha rosszul mozdulsz rögtön pletyka kerekedik....Úgy érzem ez volt azt utolsó bejelentés ami csordultig töltötte poharam. Sírok. Megállítatlanul sírok. Egész testemben remegek, a gyomrom görcsben, a fejem szét hasad és ezt tetőzöm egy kis hányingerrel. Sajnálom gyerekek. Nekem ez sok, túlon túl sok. 
Vannak emberek akiket testvéremként szeretem, mindent megtetem h nekik jó legyen. Ők még is elfordultak/kifordúltak magukból. Árnyékuk régi önmaguknak! Meghalt bennem valami. Mégis mikor egy pillanat erejéig újra látni vélem a szeretem a remény új lángra gyúl. H utána megint összetörhesek egy buta kisképzelgés miatt. Hisz aki "elmentek" nem térnek már vissza ='/
Hime

2 megjegyzés: