Kiborulás

Azt hittem ez hétvége szép és jó lesz, de úgy egészében. Ehhez képest csak szép pillanatok voltak benne. Ezeket a pillanatokat leginkább, Shinek, Kaminak, és Chibinek valamit a két Itachinak köszönhetem :)
De rosszból is jutott sajnos bőven. 

Meg tapasztalhattam  milyen is az ha bátyus nem éppen kedves. A hétvége folyamán csak kétszer találkoztam azzal a mondattal, hogy : Kidoblak titeket.
Rohadtul fájt és még mindig fáj. 

Tudtam, hogy egyszer be sokkal, de akkor is. Értünk mi a szép szóból...:(

Szombaton hajnalban már remegtem a gyomoridegtől, hajnalban meg is lett az eredménye.Hánytam.... élvezetes volt. Reggel elméletileg 8-kor menünk kellett volna, nos mi felkeltünk negyed tizenegykor. Összepakoltunk a konyhában, csináltunk reggelit. Mikor bátyus felkelt, közölte, hogy két hétig senki, mert nem mentünk el időben. teljesen kiborultam, nem értettem, miért kell velünk ilyen hangnemben beszélni.
Ha szépen mondja el, hogy ne menjünk, mert piheni szeretne, megértjük mi azt is, legalább is én biztosan. Mikor indultunk volna, eltört a mécses. Nem bírtam. Komolyan olyan érzésem volt mintha kivégzésre indulnék. Még a szívem is hallani véltem recsegni... Kami nyugtatgatott kisebb nagyobb sikerrel. De mikor köszönésre került a sor, és bátyus mondta menjek oda hozzá megint nem bírtam. Makacskodtam, hogy én ugyan nem megyek, mert ha már kidobott minket akkor minek, de végül mégis csak bevitt a szobába beszélgetni. Hiába a beszélgetés, és a magyarázat a szívem még mindig sajog. Minden szava bennem él, a fejemben motoszkál és bántanak.  Nagyon is.

Jövő héten még felmegyek hozzá, hogy elhozzam, az ott hagyott dolgokat és beszélek is vele. 

De én arra az elhatározásra jutottam, hogy legközelebb már csak akkor megyek hozzá hétvégére, ha ő maga hív engem. Nem akarom őt zavarni, nem akarom, hogy miattam rossz kedvű legyen. :/

~Hime~