Egy érdekes álmom...

A tegnap estém félért egy rémálommal.

Az hogy Miyavi szerelmet vallott Chibi-nek még nem is zavarna... De, hogy engem kérdezget róla az  sok. Amúgy is rettenetesen szar napjaimat élem de feltette a pontot az I-re. Be sokalltam, és kitörtem, mint egy vulkán. Chibit is lehordtam a sárga földig, és bár tudom, hogy nem ő tehet arról, hogy milyen volt az utóbbi hónapokban az életem, és hogy az összes pasija az én nyakamba szakad, még is ő volt az aki a le baszások sorozatát kapta. Még Miyavi is kapott belőle, bár vele végül megbeszéltem. Az, hogy Chibivel mikor fogok beszélni...hát érdekes. Elegem van, hogy csak MSN-n lehet megbeszélni mindent, szóval ha ez megbeszélésre kerül,akkor az csak is személyesen. Az este nagyon mély pontomat éltem, ami még mindig tart, de voltak akik vigasztaltak, esetleg meghallgattak. <3 Buska<3 chickyP<3 Süti<3 Apu<3 Shin<3 Miyavi

Lehet, hogy a túlzott idegeskedés és az a rengeteg cigi amit elszívtam volt az oka annak amit álmodtam... nem tudom, de az biztos, hogy érdekes volt....

~Talán csak pár évvel voltam idősebb mostani koromhoz képest. Szinte minden a mostanihoz hasonlóan volt. A stílus a város, csak a társasságom volt furcsa. De nem értettem, hogy miért hiszen mindenki akit szeretem velem volt nekem mégis hiányérzetem volt. Épp a szokásos törzshelyünk felé mentünk, mikor az utcán szembe jött velünk az akit hiányoltam.... De nem olyan volt mint régen. Szinte ki fordult önmagából. Tudnám azt az alakot úgy jellemezni, mint egy pláza cicát, csak rosszabb. Mikor meglátott minket, szemei kikerekedtek, de a döbbenetet hamar felváltotta a gúny.Olyan lekezelően, és lenézően, ahogy álombéli alakja beszélt hozzánk, vagyis leginkább hozzám, még nem éltem.Nem is akarom. Nem értettem, hogy miért ilyen velem, szóhoz se jutotta, mert a többiek elüldözték, és  nem engedtek oda hozzá,hogy meg kérdezem miért ilyen. Majd mikor eltűnt, mind körbe álltak, és kiabáltak velem, hogy hogy is felejthetem el, azt ami történt. Hogy mennyire távol szakadt tőlünk... és mindezt azért, mert egy fiú fontosabb volt neki, mint én, és a banda....~

Soha nem álmodtam még ennél szörnyűbbet. Olyan szinten maga alá kerített, hogy egész nap úgy jártam keletem az iskolában mint egy zombi. Semmi se tudott érdekelni, egyre csak ezen az álmon,és a tegnap esti kiborulásomon gondolkoztam. És csak annyit segített, hogy mély depresszióba taszítottam saját magamat =( Tiszta hülye vagyok... Ha most hinnék a felsőbb hatalomban biztos fohászkodnék, hogy amit álmodtam tényleg csak egy rémálom legyen. 

Azt már biztosra tudom, hogy a héten találkoznom kell Buskával, meg még egy-két személlyel,mert különben saját magamat fogom ki készíteni .. T_T

"Ez nem az én percem, 

Ez nem az én órám,

Ez ez nem az én napom,

Ez nem az én hetem,

Ez nem az én hónapom,

Ez nem az én évem,

Vajon ez az én életem?"

Egész nap ezek a sorok jártak a fejemben... Nem tudom, hogyan pattanhatott ki a fejemből, de ez most kitűnően jellemzi a hangulatomat és a lelki állapotomat is.

Negyedik napja hallgatom ezt :  

Valamiért megnyugtat, talán a koncert emlékei miatt.

Hime